Habkő

habos, szivacsos, likacsos külsejü, többnyire világos szürke szinü vulkáni üveg, melyet, mivel fa és egyéb tárgyak simítására, horzsolására használják, horzskőnek is neveznek: a német Bimsstein-nak mondja; némelyek magyarul még tajtkőnek is nevezik. Tulajdonképen épp ugy üveges módosulata a trachitnak, akár az obszidián, szurokkő, a gyöngykő, stb., csakhogy mig azok tömöttek, addig a H. annyira likacsos, hogy a vizen uszik, noha poralakban; fs.-a 2,3-2,5. Kémiai összetételre nézve tökéletesen megegyeznek ama trachitokkal, melyeknek szomszédságában találtatnak és amelyeknek módosulatai. Kovasavtartalma 55-74 % közt változó, káli- és nátrontartalma 5-15 %, viz is van benne rendesen 1-2 %. Ugy képződött, hogy a megolvadt vulkáni anyagot gyors lehülése alkalmával gázok és gőzök - nagyobbára vizgőzök - járták át, melyek szivacsossá, likacsossá tették. Mesterségesem is készíthetni ily módon habkőféle üveget. Elég gyakran nagyobb ásványokat látni benne kiválva, nevezetesen ortoklaszt, plagioklaszt, földpátokat, magnetitet, augitot, csillámot stb. Nálunk elég nagy tömegekben találni a Bükk-hegységben (T.-Daróc, a Szőllőhegy K-i oldalán), Selmec vidékén, Tokaj-Hegyalján, ahol némelykor likacsossága dacára egészen gyöngyköves vagy pedig oly nagy földpátok váltak ki benne, hogy valósággal porfirról lehetne szólni. Legnagyobb tömegekben a Lipari-szigeten van meg, ahol a Pilato- és Chirica-hegyek anyaga egészen H. Itt rendszeres bányászás is van és a kereskedésbe a H. kizárólag innen kerül. Franciaországban sok van az Auvergneben. Németországban pedig a Laachi-tó környékén. Egyéb vulkáni területeken is, ugyszólván a világ minden részében szintén megvan. A tiszta, nagyobb kristályok kiválásától ment H. kitünő csiszoló és simitó anyag és pedig ugy darabokban mint poralakban. Elefántcsontot, fát, márványt, drágaköveket, fémeket, üveget, bőrt, pergamentet stb. simítanak és horzsolnak vele. Fogpornak is használják, de nem alkalmas és célszerü, mert a fogzománcot megrongálja. 1-2 r. H. porát szappannal keverik és H.-szappan lesz belőle, kézművesek szokták vele kezeiket lemosni. Mesterséges H.-vet is készítenek finom quarc-homok és anyag összeolvasztásából. Egyes vidékeken H.-tufa meg H.-breccia is van, különösen a Rajna vulkáni vidékén. Laza rétegeket alkotnak és H. meg vulkáni vidékén. Laza rétegeket alkotnak és H. meg vulkáni törmelékek összehalmozódásából keletkeztek.

H., mesterséges. Miután a természetes H. egyenetlen szövetü s igy a benne levő keményebb kövek és jegecek a csiszolandó tárgyat fölkarcolják, arra törekedtek, hogy zuzás, osztályozás és mesterséges összekötés utján teljesen egynemü csiszolószert, a mesterséges H.-t készíthessék. Készítésének lényege a következő. A természetes H.-vet megfelelő zuzókban finomabb és durvább porrá törik, ezt szitás hengerekkel osztályozzák és aztán vizüveggel, magnéziacementtel, vagy enyvlével péppé gyurják, mintákba sajtolják és alacsonyabb vagy magasabb hőmérséklet mellett szárítják. Másképen még ugy is készítik, hogy tüzben összezsugorodó és ömlő ásványokat kellő arányokban összekevernek (p. izzított quarchomokot s égetett és porrátört agyagot), péppé gyurnak és agyagformákba rakva kiégetnek. A legjobb a Schuhmacher-féle és a Hardtmuth-féle.

Forrás: Pallas Nagylexikon