Oublius Aelius, római császár (Kr. u. 117-138), jelentős
ember politikai, irodalmi és művészeti téren, szül. Rómában 76 jan. 24.
Családja Italicából (Hispania) jött Rómába, atyja Aelius H. Afer szenator volt
korán elhunyt és a fiu gyámjául Ulpius Trajanust, a későbbi császárt, rendelte.
15 éves koráig Rómában élt, azontul katona volt Hiapaniában. Alsó-Moesiában,
utoljára pedig Felső-Germániában. Nőül vevén Sabinát, Trajan hugának
Marcianának unokáját, egymásután lett quesztor (101), néptribun 8105), prétor
(107) és konzul (109). Katonai babért szerzett Trajan mellett Dáciában (101-102
és 105-106), s utóbb Pannoniának legatus praetoriója lett. 117. a következő
évre konzulnak jelöltetvén, Sziriában helytartói minőséggel a hadsereg élén
maradt, mig Trajan visszatért Rómába, ott örökbe fogadta H.-t és nemsokára
meghalt. A sereg tüstént kikiáltotta imperátornak, de H. bevárta a szenátus
által való megerősítést. Azután a partusokkal áldozatok árán békét kötvén,
Illirián át Rómába ment és megtartotta Trajan nevében az utóbbinak kijáró
triumfust. A roxolánokkal maga kötött békét, a szarmaták ellen Marcius Turtót
küldötte. Távolléte alatt összeesküvést forraltak ellene, de ezt a
pretorianusok leverték, 120-ban utra kelt és 15 évig folyton utazott. Első
utján (120-126) csaknem egész Európát bejárta, átment Kis-Ázsiába és Szicilián
át tért vissza. Második utja (129-135) Athéntől Sziriáig terjedt, mindkettőnek
célja a vidék megismerése s a provinciák tudományos és erkölcsi szinvonalának
emelése. A határokat Germánia és Britannia felé biztosítván, legszivesebben
Athénben és Alexandriában tartózkodott, költőkkel, tudósokkal és bölcselőkkel
közlekedett. Athént vizvezetékkel látta el, befejezte az olimpiai
Zeus-templomot, melyet még Pisistratos kezdett volt meg, sőt bölcselők számára
fizetéssel járó egyetemi tanszékeket lapított. Alexandria uj városrészt kapott
tőle. Utazásinak befejeztével Rómában maradt és ott építkezett. Ő építette
Venus és Róma templomát, nagyszabásu családi mauzoleumát (IX képzeletileg
helyreállított képét l. Építészet. melléklet) és atiburi villát. Utolsó
napjaiban bizalmatlan és kegyetlen lett. Sógorát, a 90 éves Servianust s ennek
unokáját Fuscust megölette; Palesztinában Salamon temploma helyére
Jupiter-templomot tervezvén, a zsidókat véres fölkelésre ingerelte, melyet alig
tudott leverni, de mely 132., a nép teljes szétszóródásával végződött. megh.
Bajaeban 138 jul. 10. miután a későbbi Antoninus Pius császárt örökbe fogadta
és rábirta, hogy az viszont a későbbi Marcus Aureliust és Lucius Verust
adoptálja. Utolsó tettei annyira felingerelték ellen a szenátust, hogy csaknem
megvonta tőle a szokásos halotti tisztességet. A római jog kodifikálását H. kezdette
meg. V. ö. Gregorovius, Der Kaiser H. (Stuttgart 1884); Dürr, Die Reisen des
Kaisers H. (Bécs 1881) Ribáry, Az ókor története.
Forrás: Pallas Nagylexikon