Hadügyi politika
azon államtani elvek rendszeres foglalata, tudománya,
amelyek a honvédelmi ügynek egy részről az államélet természete, másfelől az
állam tényleges helyzetéből szükséges és célirányos kormányzatát, intézését
meghatározzák. Azon főkérdések, melyek körül a H. tanai főleg forognak, a
következők: 1. A véderő szervezési módjai, különösen a zsoldos vagy toborozási
rendszer; a védkötelezettség elvén alapuló néphadsereg és a milicia rendszere.
2. A véderő belső szervezése, különösen a katonai szolgálat alapelvei. 3. Az
államfő és a haderő viszonya; a hadsereg kelesketése az alkotmányra. Ezeken
kivül némelyek bevonják a H. körébe a haderő kiképzésének, felszerelésének,
kérdéseit, melyek bár közvetlen érdekkel birnak az államéletre, a
legszorosabban összefüggnek e speciális haditudományokkal. A politikai
rendszeres művek általában foglalkoznak a hadügy kérdéseivel, de önálló műveket
erre a politikai irodalom körében is számmal találunk. Alapvető ma Stein
Lőrinctől, Die Lehre vom Heerwesen, als Theil der Staatswissenschaft (1872);
azután Rüstow, Über die oganisation der Heere (1868); Knies, Das moderne
kriegswesen (1867).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|