Hadur

Aranyosárkosi Székely Sándor: A székelyek Erdélyben c. kis époszában (1823) fordult elő e néven eddigi tudtunkkal először a magyarok nemzeti hadistene, akit a krónikásainknál elszórtan fellelhető vonásokkal jellemezve s ezeket a saját képzeletéből kiegészítve, Vörösmarty is átvett Zalán futása c. hőskölteményébe s ellenlábasával, Ármánnyal (l.o.) együtt ezen éposz nagyrészt saját költésü mitologiájának egyik főalakjává tett. Székely s még inkább Vörösmarty révén a H. név s a hozzáfőződő képzetek annyira átmentek a nemzeti köztudatba, hogy szinte hajlandók lennénk őket régibb hagyományon alapulóknak tartani, ha ennek az a tény ellent nem mondana, hogy e név Székely S. előtt - eddigelé legalább - még nem volt kimutatható.

H. mai közjogi értelemben a király mint a haderő ura, vezére, legfőbb parancsnoka. A haduri jog az 1867 XII. t.c. értelmében a véderő vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozó királyi hatalmat foglalja magában. A vezérlet a béke és háboru idején való vezetésre vonatkozik, amit a király akár személyesen, akár általa kinevezett hadvezér által érvényesíthet. Legrégibb időktől fogva gyakorolják ezt a jogot királyaink, mint az ősvezérek utódai, nemcsak, de azt régi alkotmányunk mint a király által személyesen teljesítendő kötelességet fogta föl, s a nemesség, különösen az ország határain tul, csak a király személyes vezetése alatt volt köteles hadakozni. A vezénylet (Commando) a legfőbb parancsadás jogát jelenti, melyet a király akár egyes esetre szóló, akár általános szabályt képező parancsok által, illetőleg alakjában gyakorolhat. Vezénylő hatalmában a király természetesen köteles az alkotmány és törvények határai között maradni, de parancsainak érvényéhez ezek irásbeli kiadása és miniszteri ellenjegyzése nem kivántatik, s az azok iránti engedelmesség a katonai fegyelmi és büntetőjog súlyos határozmányai által van szankcionálva. A belszervezeti jog a kiegészített véderőnek belső beosztását nevezetesen fegyvernemekre, csapatokra, hadi intézetekre való tagolását, a tiszti, altiszti állások rendszeresítését, megszüntetését, betöltetését stb. jelenti. Terjedelme a véderőnek nem mindhárom alkatelemére, nevezetesen a közös hadseregre, magyar kir. honvédségre és népfölkelésre nézve egyenlő, amennyiben a két utóbbira az illető törvények 1890. V. és 1886. XX. t.-c. által tartalmazott belszervezeti rendelkezések, a királyi önálló szervezeti hatóságot lényegesen megszorítják. A magyar alkotmány szellemével nem fér össze azon felfogás, mintha alkotmányjogilag a királyi haduri jog lényegesen különböznék más királyi személyes hatóságtól, és mintha a törvényhozó hatalom köréből ezen hatalom egyszersmindenkorra el lenne vonva.

Forrás: Pallas Nagylexikon