Haeckel
Ernő Henrik, német zoologus, szül. Postdambam 1834 febr. 16.
Az orvosi pályára készült, de egyetemi tanulmányai közben az állattant kiváló
szorgalommal tanulmányozta; 1862. a jenai egyetemre hivták meg tanárnak s e
minőségében működik jelenleg is. Németországban Darwin tanainak leghatalmasabb
védője és fejlődéstani tanulmányaival nagymértékben hozzájárult azok
győzelemrejutásához. Többrendbeli tanulmányutat tett, többször felkereste a
Földközi-tenger partvidékeit, ahol főleg a radiolariák, szivacsok és meduzák
tanulmányozásával foglalkozott. Nagyobb tengeri utat is tett Cejlonba s utjáról
igen élvezetes leirást tett közzé. Kitünő tanár és buvár, de tanulmányaival és
buvárlataival nem szorítkozott csupán egy szükebb körre, hanem a zoologia több,
különböző ágában dolgozott s több állatcsoportot monografice ismertetett, igy
nevezetesen a mészszivacsokat, meduzákat, rediolariákat s ez utóbbinak jelenben
egyedül mestere; ő dolgozta fel a Challenger-expediciótól gyüjtött rendkivül
gazdag radiolaria anyagot. Nagyobb munkái a következők: Schöpfungsgeschichte (1
kötet, 1870; magyarra Az emberi nem eredete c. György Aladár ford., Pest 1871);
Anthropogenie (1. köt., 1869); Generelle Morphologie der Organismen (2. kötet,
1866); Die Radiolarien (1862, 1889-92); Die Kalkschwämme (1872); Beiträge zur
Naturgeschichte der Hydromedusen (1865); Beiträge zur Plastidentherorie (1870);
Biologische Studien 81877); ie Gasträa-Theorie, die phylogenetische
Classification des Thierreichs und die Homologie der Keimb (l.o.)tter (1874);
Das Leben in den grössten Meerestiefen (1870); Das Proteisteneich 81878); Zur
Entwicklungsgeschichte der Siphonophoren 81869); Der Monismus als Band zwischen
Religion u. Wissenschaft (Bonn 1893, 3. kia.).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|