Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Hagen... ----

Magyar Magyar Német Német
Hagen... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Hagen

1. Ernő Ágoston, német iró, szül. Königsbergben 1797 ápr. 12., megh. u. o. 1880. Mint königsbergi tanár művész-egyletet és városi muzeumot alapított. Munkái: Olfried und Lisena (költemény, Königsberg 1820); Gedichte (u.o. 1822); Norica (Boroszló 1827); Wunder der St. Kathrina in Siena (Lipcse 1840); Leonardo da Vinci in Mailand (u.o. 1840); Acht Jahre aus dem Leben Michelangelo"s (Berlin 1869); továbbá Gebserrel együtt: Beschreibung des Doms in Königsberg (Königsberg 1833); Geschichte des Theaters in Preussen (u.o. 1854); Die deutsche Kunst in unserem Jahrhundert (Berlin 1857) stb.

2. H. Frigyes Henrik (von der H.), német filologus, szül. Schmiedeberg porosz faluban 1780 febr. 19., megh. 1856 jun. 11. Berlinben, hol 1821 óta a német nyelv és irodalom rendes tanára volt. Jogot végzett s egy ideig kamarai hivatalnok volt, de 1806. kizárólag ó-német tanulmányokra adta magát, mire 1810-ben Berlinben s 1811-ben Boroszlóban lett egyetemi tanár. Ő volt a germán filologia első tanára valamely német egyetemen s Lachmann föllépéséig e szaknak legtekintélyesebb, legbefolyásosabb képviselője. Igen sok ó-német könyvet adott ki; a főbbek: Das Nibelungenlied (1810. 4. kiad. 1842): Minnesinger 81838-1856, 5 köt., még ma is nélkülözhetetlen főműve); Lieder derälteren Edda (1821); Gottfried von Strassburg Werke (1823. 2. köt.); Gesammtabentauer (Ó-német kisebb verses elbeszélések, 1850, 3 köt.,); Heldenbuch (1855, 2 köt.) stb. egyéb fontosabb művei: Erzählungen u. Märchen (2 kiad. 1838, 2 köt.), Über dieältesten Darstellungen der Faustsage 81844); Altdeutsche und altnordische heidensagen (2. kiad. 1855, 2 köt.); Briefe in die Heimat (1816-21, 4 köt.). Több munkát Vörschinggel (l.o.) együtt irt v. adott ki, kivel korának legjobb német irodalomtörténetét (Literaturischer grundriss der Geschichte der deutschen Posie, 1812) megirta és több folyóiratot szerkesztett (Museum für altdeutsche Literatur und Kunst, 1809-11., Sammlung für altdeutsche Literatur u. Kunst 1812. st.). Saját folyóirata: Neues Jahrbuch der Berliner Gesellschaft für deutsche Sprache, 1836-53. Igen lelkes, rendkivül buzgó és munkás férfiu volt, kinek a germán tanulmányok fölvirágzása körül nagy érdemei vannak: de dolgozataiból hiányzik a tudományos módszer és kritika, miért is ma már vagy teljesen elavultak, vagy csak a legnagyobb óvatossággal használhatók.

3.H. Gotthilf, vizépítészeti mérnök, szül. Königsbergben 1797 márc. 3., megh. Berlinben 1884 febr. 3. Königsbergben Besseltől matematikát és asztronomiát tanult. 1816. Kulmban teljes napfogyatkozást észlelt. 1826. Pillauban révépítő felügyelő. 1831. az építési bizottság tagja lett és később a tüzér- és mérnökiskolán s az építészeti akadémián vizépítészetet adott elő. 1850. H. mint előadó tanácsos a kereskedelmi minisztériumba jött. 1854-től 1856-ig az akkori Admiralitásnál a Jade mellett a hadikikötő építésének terveivel és előkészítésével, később pedig annak kivitelével volt elfoglalva. 1866. H. a technikai építészeti küldöttség elnöke. 1869. pedig országos főépítészeti igazgatólett, végre pedig 1875. nyugalomba lépett. Művei a következők: Handbuch d. Wasserbaukunst (10 kötet, Berlin 1841-65); Grundzüge der Wahrscheinlichkeitsrechnung (u.o. 1841. 3. kiad. 1882); Über Form und Stärke gewölbter Bogen (u.o. 1844); Über den Einfluss der Tempeartur auf die Bewegung desWassers in Röhren (u.o. 1862); Über die Ausdehnung des Wassers unter verschiedenen Wärmegraden (u.o. 1855); Über die Wärme der Sonnenstrahlen (u.o. 1863); Über die gleichförmige Bewegung des Wassers (u.o. 1876). Továbbá a hajcsövességről néhány értekezés: Über die Oberfläche der Flüssigkeiten (Pogg. Annal. 67., 77. köt.): Über die Scheiben, welche sich beim Zusammenstossen von zwei Wasserstahlen bilen (u.o. 76. köt.) és Über die Auflösung flüssiger Cylinder in Tropfen (u.o. 80. köt.).

4. Károly Gottfried, porosz botanikus, szül. Königsbergben 1749 dec. 24., megh. u. o. 1829. márc. 2., mint orvosügyi tanácsos, királyi udvari gyógyszerész és tanár. A zuzmókról és Poroszország flórájáról irt. Művei: Lehrbuch der Apothekerkunst (8. kiadás, 2 kötet, Königsberg, 1829); Grundriss der Experimental-Chemie (2. kiad. u. o. 1791) Grundzätze de Chemie dzrch Versuchungläuter (u.o. 1796).

5. H. Ottó Frigyes, német erdész, szül. Ilsenburgban 1817 febr. 15., meghalt Berlinben 1880. Atyja, Frigyes Vilmos, Stolberg-Wernigerode gróf főerdőmestere volt. Szaktanulmányait a neustadteberswaldei erdészeti akadémián és a berlini egyetemen végezte. 1845. porosz királyi szolgálatba lépett, 1863. országos főerdőmester volt és 1877. valóságos belső titkos tanácsos. 1880. pedig a földmivelésügyi minisztérium erdészeti osztályának miniszteri igazgatója lett, H. országos főerdőmesteri minőségében egyszersmind a két porosz erdészeti akadémia gondnoka is volt. E minőségben szerzett érdemeit az Eberswalde mellett felállított nagyobb emlék hirdeti. Ő volt az erdészeti szakiskolák elvének határozott hive s neki köszöni létrejöttét a mindeni erdészeti akadémia is, melynek felállítását a képviselőház ellenezte. Az 1871. események után ő szervezte Elzászban az erdészetet s ezenkivül még irodalmilag is működött.

6. H. Tivadar, német festő, szül. Düsseldorfban 1842 máj. 24., az ottani akadémián tanult, 1871. a weimari művészeti iskola tanára lett. 1877-1881. annak igazgatója volt. realista. Különösen hegyi tájakat fest romokkal, régi városokkal, alpesi tájakat, stb. Művei közül Zons város látképe a drezdai képtárban van.

7. H. von Tronege (t. i. Tronia, ma Kirchheim, a rajnai Pfalzban), a német hősmonda és a Nibelung-ének egyik leghatalmasabb alakja, eredetileg (a mitoszban) egy elf (sötét szellem) fia s maga is sötét démon, aki Siegfriedet, a világosság megszemélyesítőjét, megöli. Az északi mondában Högni (ez ott a neve) Gunnar (Gunther) király és Gudrun (Kriemhild) testvére, és nem ő öli meg Sigurdot, hanem Gutorm. Asli megöleti, de fia megboszulja őt. A német mondában H. Gunther király és Brunhild királyné leglelkesebb hive, aki ura és urnője iránti végtelen ragaszkodásból orozva gyilkolja meg Siegfriedet, mivel ez Brunhildát megsértette volt. Midőn Etzel király ünnepségre hivja meg a burgundokat, H. rögtön észreveszi, hogy Kriemhild urainak vesztét tervezi s ellenzi a meghivás elfogadását; de midőn Giselher gyávasággal vádolja, elvállalja a serege vezetését és iszonyu vérontást követ el Etzelburgban. Végre Berni Detre legyőzi, elfogja s Kriemhild elé vezeti, aki Siegfried kardjával leüti fejét. Ifjukorát a Waltharius (X. századi éposz) szerint mint tusz Etzel király udvaránál töltötte, honnan hazaszökött. Midőn utóbb tusztársa, Aquitaniai Walter, szintén hazamenekül és Gunther az oroszágán keresztülvonuló leventét kapzsiságból megtámadja, H. nem akar ez igazságtalan harcban résztvenni, de Gunther kérésére mégis megteszi és megviv Walterrel, aki félszemét kiszurja. Melléknevét már a középkor hozza kapcsolatba a homerosi Trójával.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is