Hagyomány

(traditio), közértelemben nemzedékről-nemzedékre átszálló, szájról-szájra adott történet, tan. A katolikus egyházban a h. A hitelveknek olyan rangu forrása, mint a szentirás. - H. (legatum), a római jogban oly végintézkedés, mellyel az örökhagyó közvetlenül v. közvetve vagyonából, de mindenesetre az örökség rovására, valamely személynek vagyonbeli előnyt juttat. H. tárgya a római jog szerint tehát nemcsak egyes meghatározott vagyonbeli tárgyak, hanem a hagyatéknak egy hányadrésze, sőt az egész hagyaték is lehet, ha tudniillik az örökhagyó az örökösnek azt hagyja meg, hogy az egész hagyatékot vagy annak hányadrészét másnak szolgáltassa ki. Az egész hagyatéknak vagy a hagyaték hányadrészének hagyományozását egyetemes H.-nak vagy hitbizománynak (fideicommissium hereditatis; fideicommissaria hereditas), s ha jelesül a meghagyás akként szólott, hogy az örökös az örökséget vagy örökosztalékát, vagy annak bizonyos hányadrészét a hagyományossal megosztani köteles legyen, «partitio legatum»-nak s a hagyományost «partiarius»-nak nevezték. Egyes vagyonbeli tárgyaknak hagyományozása külön hagyomány (legatum). Az egyetemes hagyományt l.o.

A modern jogokban csak a külön hagyományt nevezik H.-nak, tehát valamely egyes dolognak, bizonyos nemü egy vagy több dolognak, pénzösszegnek vagy jognak hagyományozását. Az egyetemes H. az örökség, az ekként kedvezményezett az örökös fogalma alá esik. Minden H.-nál három személy fordul elő, a hagyományozó (testator), a H. kifizetésével terhelt (oneratus), s az, kinek javára a H. száll, a hagyományos (lagatarius, honoratus). Az örökhagyó az örökösnek is hagyhat H.-t; ez az u. n. előhagyomány (l.o.) s erre nézve az illető örökös hagyományosnak tekintendő. hazai jogunk a H.-ról részletes intézkedéseket nem tartalmaz. Kétségtelen mindenesetre annyi, hogy a H. a hagyaték (l.o.) ellen intézhető követelést eredményez; hogy ha végrendeleti örökös van és ez az örökséget elfogadta és megszerezte, a H. az örökséggel járó terhet képez; ha örökös nevezve nincs, a hagyományos a H.-t a végrendelet végrehatóján vagy azon követelheti, aki a hagyatékot kezeli. A H. kifizetésével a hagyományozó az örököst, több örökös létében valamennyi örököst, vagy azoknak csak egyikét, vagy némelyikét, vagy a hagyományost is terhelheti. Ha több örököst vagy több hagyományt terhel a H., kétség esetében az vélelmezendő, hogy az örökösök örökrészeik, a hagyományosok hagyományaik arányában terhelvék. Ha valamely tárgyat, követelést vagy bizonyos mennyiségü helyettesíthető dolgot (p. bizonyos pénzösszeget) a hagyományozó többeknek hagyományozott, kétség esetében a H. a hagyományosokat egyenlő arányban illeti meg. Ha a hagyományos a hagyományozót tul nem éli, a H. hatálytalan. H. tárgya oly dolgok vagy jogok lehetnek, amelyek a hagyományozó vagy a H.-nyal terheltnek tulajdonát képezik. Idegen dolognak hagyományozása az osztrák polg. tkv szerint rendszerint hatálytalan, kivéve ha az örökhagyó világosan azt rendelte, hogy valamely meghatározott dolog a hagyományos részére megvétessék; mig a német javaslat szerint idegen dolognak hagyományozása csak akkor hatálytalan, ha az örökhagyó nem tudta, hogy a hagyományozott dolog nem az övé, ellenkező esetben a H. érvényes s a H.-nyal terhelt köteles a dolgot megszerezni, s ha ez egyáltalán nem, vagy csak aránytalan költséggel volna lehetséges, annak értékét a hagyományosnak megfizetni. Egyéb számos kérdéseknek részletes szabályozása a különböző modern jogokban különböző; hazánkban e szabályozás a megalkotandó polgári törvénykönyvnek leend feladata.

Forrás: Pallas Nagylexikon