Háhn

Adolf (irói néven Havas Adolf), irodalomtörténeti iró, szül. Hódmező-Vásárhelyen 1859. nov. 28.; u. o. és Szegeden járta a középiskolát, 1876-tól pedig a budapesti egyetem bölcsészeti karán, majd a tanárképző intézet gyakorló iskolájában végezte tanulmányait. 1882. tanári vizsgálatot tett a magyar és francia szakcsoportból. 1880-81. a budapesti kereskedelemi akadémiában segédtanár, 1881-82. a szegedi reáliskolában helyettes tanár volt. 1883. Párisban a College de France, Sorbonne és az École des hautes Étudesben irodalmi és nyelvészeti előadásokat hallgatott. 1883-88. az aradi, 1888-89. a székelyudvarhelyi reáliskoláknál volt helyettes tanár, 1889-től rendes tanár a székesfehérvári állami főreáliskolában. Legnagyobbrészt irodalmi tárgyu cikkeket közölt 1877 óta a folyóiratokban és hirlapokban (Figyelő, P. Napló, Magyarország és a Nagyvilág. M. Tanügy, Philol. Közlöny, az aradi és székesfehérvári lapokban, az aradi lapokban több évig rendes munkatársa volt és a szinházi rovatot vezette), továbbá az iskolai értesítőkben. Cikkeit, valamint kiadványait és az ezek elé irt bevezetéseket éles és gondos kritika jellemzi. Kiadványai: Dugonics Tárházija, az eredeti kéziratból kiadva, bevezetéssel (Budapest 1882); Gyöngyösi, Ének Thököly Imre és Zrinyi Ilona házasságáról (Olcsó könyvt., 1884). Legnevezetesebb munkásságot a Petőfi-kirtika terén fejt ki; az Athenaum megbizásából az ujabb Petőfi-kiadásokat (1890 óta) ő szerkeszti, u. m. a népies kiadásokat, a detail-kiadásokat (irodalomtörténeti bevezetésekkel) és az 1892 óta 6 kötetben megjelenő első végleges, teljes kiadást, jegyzetekkel és variánsokkal. Külön megjelent: Emlékbeszéd Vörösmarty M. felett (Székesfehérvár 1893).

Forrás: Pallas Nagylexikon