Hahnemann

Sámuel Kersztély Frigyes, német orvos, a homeopátia megalapítója, szül. Meissenben 1755 ápr. 10., megh. Párisban 1843 jul. 2. Saját elhatározásából adta magát az orvosi pályára atyja akarata ellenére, ki porcellánfestő volt. Tanult Lipcsében, Bécsben, Erlangenben, majd Brückenthal báró erdélyi helytartótanácsos házi orvosává lett. Innen Németországba visszatérve, Hettstedt és Dessauban orvosi gyakorlatot üzött, e mellet az ásvány- és vegytannal foglalkozott behatóbban. Felfedezte a mercurius solubilis Hahnemanni-féle oldható higanykészítményt. 1784. Drezdába, 1789. Lipcsébe ment. itt irta: Arzenmérgezésekről (1786); A venerikus betegségekről (1788) s Gyógyszerész-lexikon (1793-1799, 2. köt.) c. művei. Majd Cullen: Materia medicáját fordította le, és önmagán vizsgálta a khinakéreg hatását s azon tapasztalatra jutott, hogy egy nagy adag khina váltólázat idéz elő, mig a kis adag a váltólázat meggyógyítja; ebből azt következtette, hogy a betegségek, melyek oly (hasonló) tüneteket mutatnak, aminőket bizonyos orvosságok (nagyobb adagok belsőleg bevéve) előidéznek, azáltal is meggyógyulnak, ha azon (hasonló, homoios) orvosságok csak kis adagokban nyujtatnak. Ezen alapelvét Hufeland lapjában 1790. Kisérlet az orvosság gyógyereje feltalálásának ujabb elvét illetőleg cimü értekezésében bővebben kifejtette és ezáltal a hasonszenvi gyógymód megalapítójává lett. majd 1810. Drezdában megjelent Organon der rationellen Heilkunde-jében a homeopá tiatantételeit felállította. Ezen uj tan azonban sokaktól hevesen megtámadtatott és csak 1819 óta terjedt el inkább, mikor több neves orvos hozzá csatlakozván, H. szerint gyógykezeltek. A heves küzdelmeket megunva, de meg a megélhetés gondjaival is küzködve, egy helyről a másikra költözött, mig végre 1811. ujra Lipcsébe tért vissza, hol előadásokkal igyekezett tanait megkedveltetni. De mivel itt neki nem engedték meg gyógyszereinek készítését és elárusítását, innen Köthenbe ment, hol Ferdinánd herceg által háziorvossá, majd udvari tanácsossá neveztetett ki. 1835. Párisba ment, hol tanai divatossá váltak. Özvegye, d"Hérvilly Melánia, ki férjének a betegek kezelésében annak életében segédkezett, férje halála után annak szellemében önállóan folytatta a gyógykezelést. H. egyéb művei: Fragmenta de viribus medicamentorum positivis (Lipcse 1805, 2 köt.); Reine Arzneimittellehre (Drezda 1811, 6. köt.); Die chronischen Krankheiten (Drezda 1828-30, 4. köt.). Kisebb műveit Stampf összegyüjtötte és kiadta 2 kötetben (Lipcse 1851). 1855. Köthenben szobrot emeltek neki. Magyarul megjelentek: A kávé munkálatjai. Ford. Almási Balogh Pál (Buda 1829); H. organona (életműve), a gyógyművészségnek vagy homoeopathiája. A 4. jobbított és bővített kiadás után magyarítva (Pest 1830).

Forrás: Pallas Nagylexikon