Hajadonjog
(Jus capillare), 1848. év előtti magyar jogban a fiági
javaknál (l.o.) a hajadon leányoknál (quae capillos adhuc velamine nudatos
gestant) az a jogi kedvezménye, amelynél fogva atyjuk halála után annak
örököseitől lakást, tartást és kiházasítást követelhették. A H. tekintetében
különben három esetet kellett megkülönböztetni, ahhoz képest, amint az atya
jószágai a fiukra, vagy a testvérekre, vagy magszakadás folytán a fiskusra
szállottak. A fiuk Verbőczy szavai szerint (I. R. 67. c. 2. §) a hajadonokat
«kiházasításuk ideje előtt éppen azon joggal és módon, miként a meghalálozott
atya, midőn életben vala, eleséggel és ruházattal, s az életre minden
megkivántatókkal, a jószágok erőjéhez képest növelni, ellátni, tartani és
majdan tisztességesen férjhez adni tartoztak». Verbőczy szerint ugyanez áll
akkor is, ha a jószág az atya testvéreire szállt. A m. k. kuria azonban ebben
az esetben férjhezmenetelökig v. halálukig a hajadon leányoknak itélte oda az
atyai javak birtokát. A fiskussal szemben szinte férjhezmenetelökig vagy
halálukig a leányok maradtak birtokban. A H. a leánynegyedből (l.o.) alakult.
Az orgb. ért. I. 3. §-a a fi- és leányági javak közötti különbséget s az annak
kifolyását képező H.-ot az ősiség eltörléséről szóló 1848. XV. t.-c.
szellemében eltörölte; a fentartott hitbizományi intézvénynél azonban
érintetlenül hagyta. Hitbizományi javakban tehát H.-nak most is helye van.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|