Hajdu

Vármegye , hazánk tisztajobbparti részében. Területe 3353,22 km², határai É-on és K-en Szabolcs, D-en Bihar, Ny-on Jász-Nagykun-Szolnok, Heves és Borsod vármegye. H. földje teljesen sik lapály, mely K-ről Ny-felé lassan aláereszkedő lejtőt képez; K-i része Debrecen és Hadház táján helyenként 150 m.-ig emelkedik, középső része átlag 110-120 m.-nyire van a tenger felett, Ny-felé pedig (a Tisza felé) 90 m.-ig száll alá.

Az ezen lapályból kiemelkedő több mint 200 halom - valószinüleg valamely ős nép alkotásai - mind viz mellett fekszik, rendesen kúpalaku, 6-7 méter magas, alapjában 40-60 méter átmérőjü. A talaj a vármegye D-i részében alluviális, Ny-felé lösz, egyébként homokos, de általában a legtermékenyebbek közé tartozik s sok helyen a kövér fekete televényföld 1 1/2-2 m. vastagságu; helyenként azonban szikes a föld s a Tisza és a Hortobágy mentén mocsaras vidékek is vannak, váltakozva apró tócsákkal, melyekben a földárja meggyül.

Folyóvizekben H. meglehetősen szegény; a Tisza csak a vármegye ÉNy-i határát érinti, igy egyetlen nagyobb folyóvize a Hortobágy (l.o.), mely a vármegye Ny-i részén kanyarog végig, a róla nevezett pusztát öntözve, mig alsó része részben csatornázva van. A Nádudvaron alól belé ömlő Kösüly v. Kösely ér, melynek kacskaós medre a vármegye D-i részét hasítja, inkább nádas ér mint folyó s hasonlók azon többi vizerek, melyek helyenként feltalálhatók (Kallóér Földesnél, Peceér Balmaz-Ujvárostól D-re stb.); a belvizek lefolyása által képződött medrek ezek; melyek nedves években a meggyült hó- és esővizet levezetik s irányukat gyakran változtatják. Ásványai s ásványforrásai nincsenek, egyedül a Debrecenhez tartozó telegdi sziksósfürdő érdemel említést.

H. vármegye termő területe 317104 ha. s ebből 171051 ha. szántóföld, 874 ha. kert, 33209 ha. rét, 89200 ha. legelő, 2518 ha. nádas, 3348 ha. szőllő s 16904 ha. erdő, mig a földadó alá nem eső (terméketlen) terület 17098 ha. A földmivelés a lakosság főfoglalkozása s a termékeny talaj, melyet régebben trágyázni sem szoktak, rendkivül bő terméseket hozott. Főtermékei: a buza (1892. bevolt vetve 43901 ha. s termett 551326 hl.), rozs (20644 ha. terület, 270728 hl. termés), árpa (17568 ha., 220153 hl.), zab (8160 ha., 141611 hl.), köles, tengeri (43677 ha., 655403 hl.), repce, köles, dohány (1810 ha. területen termett 22002 q.) A földbirtokok legnagyobb részbe négyfordulós rendszerrel kezeltetnek. Jelentékeny a dinnyetermelés is. A mezdőgazdaság emelésére szolgál a H. vármegyei gazdasági egylet, a debreceni gazdasági egylet, kertészeti egylet s gazdakör, a dorogi gazdakör, továbbá a debreceni gazdasági tanintézet és földmives-iskola. A rétek legkiterjedtebbek a Hortobágyon, mely Debrecen marhatenyésztésének gócpontja, de egészben véve sok rétje nincs H. vármegyének, a takarmánynövények tenyésztése sem nagyon sok. A legelőket részint lapályok, részint szikratartalmu földterületek teszik (utóbbiak csak tavasszal használhatók). A mezőgazdaság azonban sokat szenved a gyakori szárazság, valamint a késői fagyok által, melyek különösen a gyümölcstermést sujtják. Az erdők kiterjedése csekély s csakis a vármegye ÉK-i részére szorítkozik, a Hortobágyon azelőtt fának nyoma sem volt s csak ujabban ültettek helyenként fákat. Korábban jól művelt, termékeny szőllőiben a filloxera nagy pusztítást tett, ugy hogy jelenleg a szőllők jobbára csak gyümölcsösöknek tekinthetők.

Állattenyésztése elég jelentékeny; az 1884. évi összeirás szerint volt H. vármegyében 59703 drb magyar s 615 nem magyar fajtáju szarvasmarha, 139 bivaly, 29262 ló, 539 szamár és öszvér, 120858 sertés, 310013 juh és birka és 143 kecske; továbbá 540915 drb tyuk, 7128 pulyka, 85281 lud, 57742 kacsa s 166319 galamb, s 3484 méhkas. A szarvasmarha tenyésztése az erdélyi magyar fajtára irányul, a vármegyének legnemesebb lófaja a debreceni ménesből kerül ki, mely faj országszerte ismeretes, a fedeztetési állomások száma 13; a juhtenyésztés évről-évre csökken, a sertéstenyésztés jövedelmező és fejlett. A vármegyében létező városának magyar gulyái, ménesei, juh- és sertésnyájai, melyek az ország legnagyobb, állattenyésztését képezik, a debreceni kir. gazdasági intézet magyar tehenészete, Steinfeld Mihály simmenthali és magyar tenyésztése, rambouillet-juhászata és poland-china sertéstenyészete Puszta-Macson és gróf Degenfeld Gusztáv simmenthali tehenészete Tégláson. Az aprómarhából (tyuk, lud, réce) sok kerül a kereskedésbe. A méhészet jelentékeny s a kabai méz jó hirben áll. A mocsarakban és vizerekben a vizimadarak nagy mennyiségben tanyáznak, köztük daru, túzok.

H. lakóinak száma 1870. (a vármegye mostani terjedelmet véve alapul) 165659, 1880. 173329, 1891 190978 volt: az utolsó tiz év szaporulata 17649 léke, vagyis 10,2 %. Egy km² -re átlag 56 lélek esik. Lakossága tiszta magyar (99,1 %), a magyarokon kivül mindössze 1132 német, 290 tót, 77 oláh, s nehány egyéb nemzetiségü van. A magyarság a vármegye régebbi német (Balmaz-Ujváros) és rác lakóit teljesen asszimilálta. A férfiak középtermetü edzett alakok, a nők kissé alacsonyabbak, viseletük a többi alföldi magyarságétól nem különbözik, a nép általában jómódu s igen értelmes és életrevaló. Hitfelekezet szerint van 21795 róm. kat., 10999 gör. kat., 1098 ág. evang. 147141 helv. és 9749 izraelita. A népesség foglalkozása szerint (1891) ekként oszlik meg: értelmiségi kereset 1683, őstermelés 39438, ipar 11771, kereskedelem 2724, hitel 158, közlekedés 818, járadékból élő 1893, napszámos 15170 házi cseléd 5047, egyéb foglalkozásu 759, háztartásban elfoglalt 40502, foglalkozás nélküli 14 éven alul 63595, 14 éven felül 6389, letartóztatott 210, ismeretlen foglalkozásu 193. A népesség főfoglalkozása a földmivelés és állattenyésztés, mely utóbbi azonban azóta, hogy a Tisza szabályozása következtében sok vizjárta és legfölebb legelőnek használt föld művelés alá vétetett, lényegesen csökkent. Ipart a vármegye csak kis mértékben s csak saját szükségletének fedezésére üz, a háziiparnak csak egy ága (a szalmakalapfonás) virágzik (Nánás, Böszörmény), igen jelentékeny azonban Debrecen városának ipara (l.o.) melynek főtelepei a gőzmalmok, dohánygyár, kefegyárak, téglagyárak. A vármegyében 26 ipartársulat áll fenn. A kereskedelem Debrecenben központosul, mely az Alföld egyik főemporiuma. Az üzleti életet támogatja 3 bank, 11 takarékpénztár és 5 szövetkezet, melyek összesen 2,3 millió frt tőkével dolgoznak.

Közlekedésének főeszközei a vasutak, melyek a vármegyét minden irányban szelik, Debrecenből hatfelé indul vasuti vonal s az összes vonalak hossza a vármegye területén 230 km. Az állami utak hossza csak 13 km., a törvényhatósági utaké 385 km., de ebből 330 km. kiépítetlen.

Közművelődési állapota elég kedvező; a vármegye (1892) 31948 tanköteles gyermeke közül csak 2196 6,8 %) nem jár iskolába s az irni-olvasni nemtudók aránya a vármegyében a férfiaknál 23,9, a nőknél 29,1 %, Debrecen városában 20,4, illetve 25,3 %. A vármegyében van 2 felső tanintézet (debreceni ev. ref. kollégium, papnevelő intézettel), 5 középiskola, 14 különféle szakiskola, a tanitóképző, 105 elemi s 1 felső népiskola, 1 polgári s 1 felsőbb leányiskola, továbbá 7 kisdedóvó s 2 humanitárius tanintézet. A népiskola tanítók száma 243. A szellemi élet központja Debrecen.

Közigazgatás. H. vármegye 2 járásból áll s van benne 3 rend. tanácsu és 1 szab. kir. város.

A községek mind igen népesek, csak egynek van ezernél kevesebb lakosa. Székhelye Debrecen. Az országgyülésbe a vármegye 4, Debrecen városa 3 képviselőt küld. Egyházi tekintetben a vármegye 7 róm. kat. anyaegyháza az egri érseki, 1 a nagyváradi püspöki, 2 gör. kat. anyaegyháza a munkácsi, 7 fiókegyháza a nagyváradi püspöki, 2 gör. kel. fiókegyháza az aradi püspöki egyházmegyéhez, 1 ág. ev. egyháza a tiszai, 21 helv. anyaegyháza a tiszántuli egyházkerülethez (székhelye Debrecen) tartozik, az izr. anyakönyvvezetőségek száma 12. Törvénykezési szempontból az egész vármegye a debreceni kir. itélőtábla s kir. törvényszék területéhez tartozik, kir,. főügyészség, sajtó- és pénzügyi biróság Debrecenben van, járásbiróság u. o. Böszörmény, Nánás, Szoboszló és Püspök-Ladányban van, mind telekkönyvi hatáskörrel felruházva. Hadi tekintetben H. vármegye a 39. sz. hadkiegészítő parancsnokság s a 3. sz. honvédgyalogezred területéhez tartozik, alakítja a 7. lés 8 sz. I. oszt. és a 102. és 103. sz. II. oszt. népfölkelő-zászlóaljat, Debrecen egy honvédhuszárezred s állandó vegyes felülvizsgáló bizottság székhelye, u. o. székel csendőr-szárnyparancsnokság. Pénzügyi szempontból H. vármegye a debreceni pénzügyigazgatóság területét alkotja, adóhivatala Debrecenben és Böszörményben, pénzügyőrsége Debrecenben van; u. o. van fővámhivatal és keres. s iparkamara és államépítészeti hivatal, állami erdőfelügyelőség, állami méntelep s állatorvos. A vármegyében 24 gyógyszertár van (közte 8 Debrecenben). H. vármegye az 1876. XXXIII. t.-c. által alkottatott a régi kiváltságos H. kerületből (l.o.), Szabolcs vármegyének 9 és Bihar vármegyének 3 községéből, valamint Debrecen városának területéből.

Forrás: Pallas Nagylexikon