Hajduk

(lat. Hajdones), ötfélék (quintupolicis generis). 1. A szabadalmazott helyeken lakó szabadalmazott katonák (rovolegiati milites, qui resident in Comitatibus privilegialis Regno incorporatis, ut Beszermin, Nánás, Polgár, Szoboszló, Hadház, Perc, Dorogh, Falconia, Csaba), l. Hajduvárosok.

2. U. n. Bubulci (vulgari sermone Hajdones municipali), akiket mint nagyon is meg nem bizható elemeket az 1514. LX. t.-c. a fegyverviseléstől eltiltott, elrendelvén, hogy a fegyveresen talált hajdu bárki által elfogattathassék s első esetben megbüntettessék, ismétlés esetében lenyakaztassék v. a halálbüntetés más nemével büntettessék. A LXI. t.-c. pedig tiltja, hogy marhaőrizet céljából idegen földeken szállások (tuguria) tartassanak, éppen abból a célból, hogy ezáltal a H. gonoszságának eleje vétessék (ut per hoc malitia Hajdonum cesset et depereat).

3. A kóborlók, kik ellen törvényeink mint rablók, s a haza fekélyei (patriaen pestes) ellen a legszigorubb intézkedéseket tartalmazzák, igy jelesül: 1604. XII. kor. ut., 1608. XX., 1609. IXI., mely ellenük a nemesi felkelésnek s a végvárak katonáinak is szükség esetében igénybevételét elrendeli s ellenük és bünpártolóik s azok ellen, kik H.-at tartanak, halálbüntetést szab; 1613. XXII., mely a szabad hajdukat tartókat - intertentores - a hűtlenség büntetésével sujtja, mely büntetést csak az 1723. XII. t.-c. enyhített annyiban, hogy a szabad H. orgazdái büntett súlyának megfelelő büntetéssel és a H. által okozott károk megtérítésével büntettessenek; 1625. XIII, 1647. XIII. szerint összeirandók, s katonáskodásra és katonai fegyelemre kényszerítendők, v. földmivelésnél alkalmazandók, különben az országból eltávolítandók, s bárki által szabadon üldözhetők. A törvényből kitünőleg leginkább Veszprémben, Tihanyban, Keszthelyen, Vácon, Szigliget és Devecser vidékén garázdálkodhattak; - 1595. XXXI. a H.-at halálbüntetéssel, az őket tartókat a hűtlenség büntetésével sujtja; az 1597. XXIV., mely azokat a főurakat és nemeseket, kik birtokaikon szabad H.-at tartanak, az illető birtoknak elvesztésével s elkobzásával bünteti; az 1601. XXVII., mely a mágnásokat 600 frt, a nemeseket 300 frt büntetés terhe alatt a szabad H. ellen való felkelésre kötelezi, s melyből az akkor legrettegettebb fővezéreknek neveit is megtudjuk. Ezek voltak a már akkor a komáromi várban letartóztatott Sárosy István, Kun György és Buday Mátyás, továbbá Konkoly Péter, Révéz Mihály és a Tisza mentén Sennyey Miklós, kit azonban, miután magát kellően igazolnia sikerült, az 1604. XXI. rehabilitáltatott. Ide vonatkoznak továbbá az 1557. XXIII., 1563 XXIII., az 1596. XXIII., 1597 XXIII., XXXI. és XXXII., az ezeket megujító 1603. XIX., és az 1635. XLV. t.-cikkek.

4. Akik a végvárakban laktak (Confiniarii qui in Arcibus finitimis eegunt).

5. Akik nem privilegiált városokban és községekben laktak, és nem ritkán a kóborlókkal szövetkeztek, miért is a 3. alatt idézett törvények részben ezekre is vonatkoznak. A szabolcsvármegyei hajduk, kik már régi királyainktól abból acélból privilégiumokat nyertek, hogy az országot a török ellen védelmezzék, az 1659. LXXIII., t.-c. értelmében a katonai végvidékre szorítkoztak. Említendők végül az 1635. LXVIII., 1647. LXVIII. és 1649. XLIII. a hajduvárosokra (circa oppida Hajdonicalia) vonatkozó törvénycikkek azok ellen a városok ellen, amelyek a privilegiált H.-városok jogait törvény ellenére igénybe venni kezdették. Ilyenek voltak Tiszántul Nyiregyháza, Téglás, Szent Mihály, Dob, Bőd, Ujfehértó, Bátor; Tiszáninnen Hidvégh, Hernád-Némethi, Kesztel, s melyeknek lakosait a törvény urbéreseknek nyilvánította.

Forrás: Pallas Nagylexikon