Hajnik

1. Imre, jogtudós, idősb H. Pál unokája, szül. Pesten 1840. Jogi tanulmányait részint Bécsben, hol atyja lakott, az ottani egyetemen, részint a pestin bevégezve, 1864. doktorrá avattatott. Ugy hajlama, mint családi hagyományai a jogtanári pályára vezették s ezt a pozsonyi kir. jogakadémián kezdte meg, s 1865-től fogva egymásután a nagyváradi s a kassai kir. akadémiákon, mint a jogtörténet és statisztika nyilv. rendkivüli tanára folytatta; 1867. a győri kir. jogakadémiába a jogtörténet, közjog s közigazgatási jog nyilv. rendes tanárává neveztetett ki, hol egyszersmind jogakadémiai igazgató is volt, s ez állásában maradt az 1783-iki tanév kezdetéig. Ekkor a Budapesti egyetemhez az egyetemes európai s hazai jogtörténet tanszékére léptették elő. Gazdag irodalmi munkásságát kezdetben történelmi, majd kizárólag jogtörténelmi irányban fejtette ki. A m. tud. akadémián Szalay László mutatta be a fiatal tudóst 1864. Szécsi Mária utolsó évei cimü tört. értekezésével, 1871. az akadémia levelező, 1880. pedig rendes tagjává választatott. Nagy és fő munkái: Magyar alkotmány és jog az Árpádok alatt (a magyar alkotmány- és jogtörténelem első kötete 1872.), s Egyetemes jogtörténet a középkor kezdetétől a francia forradalomig (Budapest, 1875. I. köt., második kiadás, 1880). E nagy munkáját az akadémia a Marcibányi-féle jutalommal tüntette ki. Számos értekezése jelent meg az akad. II.-ik osztálybeli munkálatok során. Levelező tagi székét 1873. máj. 12. foglalta el A nemesség fejenkénti megjelenésének az országgyülésen megszüntéről szóló értekezésével; rendes tagi székét pedig; A perdöntő eskü és az előzetes tanubizonyítás a középkori perjogban cimü munkájával. Következtek: A királyi könyvek a vegyes házakbeli királyok korszakában (1879); Az okmánybizonyítás a középkori magyar perjogban (1886); Az örökös főispánság a m. alkotmánytörténetben (1888); A király biróság személyes jelenléte és ennek helytartója a vegyes házakbeli királyok korszakában (1892); AZ 1621-iki nagyszombati gyülés és Pozsony meghódolása Ferdinándnak (M. Akad. Ért. uj folyam tört. osztály V.k.); A zsidók Magyarországon a vegyes házakbeli királyok alatt (u.o.) stb. Az országos közoktatási tanácsnak, az államvizsgálati bizottságnak s a vallás- és tanulmányi alapok ellenőrző bizottságának tagja, két izben választatott meg a jogi kar dékánjává, s 1889-90-ben a rector magnificusi méltóságra is emeltetett.

2. H. János, gazda és gazdasági iró, született Vácott 1811 junius 22-én, meghalt Cegléd-Bercelen 1887 junius 25-én. Vácott a filozofia, a pesti egyetemen jogi tanulmányait végezte. Egy évi patvaria után 1831. az ügyvédi vizsgát tette le. A mezőgazdaság iránt vonzalmát követve, 1832. Klauzál Imre vezetése alatt a gróf Károlyi-féle tótmegyeri uradalomban vállalt szolgálatot s ott kivált a juhtenyésztést és gyapjuismeretet tanulmányozta oly sikerrel, hogy e nagy hirü juhászat felügyeletét 1838. rá bizták. Rohoncon az 1839-ben keletkezett gazdasági tanintézetben H. nagyszámu tanítványának a juhtenyésztést és gyapjuismeretet adta elő. 1848. Sina Simon br. érdi uradalmának vezetését vette át, 1852. pedig Széchenyi István gróf meghivását követve, mint uradalmi főtiszt Cnekre ment, hol 1864-ig működött. Az ott most is fennálló cukorgyár keletkezéséhez hozzájárult és egy gazdasági gépgyárat állított fel, mely annyiban különös fölemlítést érdemel, mert abban 1853. nemcsak Magyarországon, hanem az egész monarkiában a legelső Garrett-féle sorbavető gépet szerkesztették, amely 1853-ban a bécsi kiállításon az első dijat kapta. E gyárban ezenkivül Howard-féle háromtagu boronát, sorközmivelőket, exstirpátorokat, angol szénagyüjtőket állítottak elő, de legnagyobb hirü lett és nagy elterjedést nyert a cenki eke, mely angol minta szerint módosítva a Zugmaier-féle eke utánzata. 1865. H. az akkoriban a belga bank tulajdonában levő gödöllői, szt. lőrinci és hatvani uradalom vezetését vette át s azt ezen uradalmak felosztása és eladásaig tartotta meg. 1868. m. kir. jószágigazgatóvá nevezték ki Temesvárra, mely állásában az 1875. évig maradt, mely évben e hivatal feloszlattatván, mint kataszteri felügyelőt Pécsre helyezték át. A gazdasági szaklapokban élénk irodalmi működést fejtett ki és fontosabb cikkeit Gazdasági és nemzetgazdasági dolgozatok (Budapest 1875) c. alatt összegyüjtve külön adta ki. Mint temesvári jószág-igazgató, tekintettel a délmagyarországi lakosság igényeihez, Praktische Anleitungen zu einem rationellen Wirtschaftsbetrieb für den Banat c. füzetet adott ki, melyet számos példányban osztott ki a kisgazdák között. V. ö. Vasárnapi Ujság 1857.

3. H. Károly, gyorsiró, született Pozsonyban, 1806 dec. 10-én; id. H. Pál fia, megh. Budán 1866 szept,. 21, Tanulmányait a pesti kegyesrendi gimnáziumban 1815-21., utóbb az egyetemen végezte (1821-26). Az 1841-43. országgyülésre Kemény Ferenc r. hivta meg az országgyülés naplójának szerkesztésére, miután előbb H. Batthyáni gr. Költségén Münchenben járt Gabelsbergernél. Az 1843-1844. m. országgyülésen mindkét Tábla naplóját ő szerkesztette. jelen volt az 1848-ki erdélyi országgyülésen s ő hozta meg Pestre az unió kimondásának hirét. A szabadságharc után az alkotmányos élet megszüntetésével H. elesett gyorsirói pályájától és az irodalomnak élt, megszerkesztvén 30 kötetét a Vasárnapi Könyvtár-nak, majd a Hirmondó és Képes Ujság cimü néplapokat, s Visszaemlékezéseket közölt. 1857-1862-ig a Magyar Sajtó szerkesztője lett. 1865. év végén Badacsonyba költözött egészsége helyreállítása céljából. H., mint gyorsiró, a Taylor-féle (L. Taylor) angol gyorsirási rendszernek volt hive, mely vele ki is halt Magyarországon. V. ö. Gopcsa L. dr., A magyar gyorsirás története (Budapest 1893).

4. H. Pál (idősb), jogtudós szül. Vácott 1774 febr. 20., megh. 1809 dec. 12. Jogtudori oklevelet nyervén a pesti egyetemen, egy pár évi ügyvédi gyakorlat után a m. magánjog s büntetőjog tanára lett a pozsonyi jogakadémián 1808, amikor nemességet is nyert; aztán a pesti egyetemen statisztikát s bányajogot tanított. Egyetlen nagyobb műve: A m. jog. története Sz. Istvántól kezdve koráig, latin nyelven, mely Budán 1807. jelent meg három részben.

5. H. Pál, 1848-ki rendőrfőnök, migrans, H. János testvére, szül. 1808 jan., 18., megh. Pesten 1864 ápr. 28. Tanult Vácott s Pesten, aztán mint ügyvéd működött, s 1848-ban szülővárosa részéről országgyülési képviselővé választatott, s a nemzeti kaszinóban az egyik igazgatói állást viselte. A pesti első országgyülés kezdetén (1848 nyarán) Perczel Móric volt a rendőrfőnök, de jul. végén már visszalépett. Helyébe a Batthyány-kormány több türelemmel s higadtsággal biró utódot keresett, s ezt H.-ban találta fel. A honvédelmi bizottmány kormányzása idejében Madarász László magához ragadta a rendőrségi hatalmat s rendelkezést. Buda bevétele után ismét H. vette át az államrendőrség központi osztályányak vezetését. Mindvégig hiven szolgálta a nemzeti kormányt, s fékezni igyekezett a forradalmi szenvedélyek kicsapongásait. ott volt Szegeden s Aradon és csak a világosi fegyverletétel után menekült Törökországba ő is, mint annyi ezeren, kiket itthon börtön vagy éppen halál fenyegetett. Utolsó hivatalos funkcióit Lugoson végezte a határ felé vonuló kormány oldalánál, s ő szerkesztette a Közlöny utolsó két számát, miután annak volt szerkesztője, Gyurmán Adolf, már elmenekült. Utlevelekkel látta el a menekülőket, segített, akin csak segíthetett. - Kossuthtal Anglia nagy részét s a szabad É.-Amerikának 18 államát beutazta. Visszatérve Európába, Párisban telepedett le, hol egy párisi nagy borkereskedő házzal szövetkezett, melytől Magyarországba champagnei s bordeauxi tiszta borokat szállított, mig azután, barátai közbenjárására, engedélyt nyert hazájába bántatlanul visszatérni. Itt folytatta egykori ügyvédi foglalatosságait, s különösen a belga bank s külföldiek ügyeiben volt jogi tanácsadó. Ismét váci képviselő lett egymásután két izben s egyszersmind háznagy a képviselőházban, valamint a nemzeti kaszinónak is egyik igazgatója kilenc éven át. Nyomtatott munkái nem maradtak, de kéziratban érdekes naplójegyzeteket hagyott hátra családjának. Sirján barátja, Tóth Lőrinc tartott bucsu-beszédet.

Fia H. Béla, iró, az Anker életbiztosító társaság főfelügyelője, szül. Pesten 1851. Tanult Pesten, Tatán, Aradon és Sopronban. A hetvenes évek végén irodalommal foglalkozott, irt verseket, melyekből 1878. kötetet adott ki; szerkesztette a Békésmegyei Hiradót. Mint fővárosi lakos a magyar dalművészet terjesztése s a fővárosi dalegyesületek magyarosítása terén jelentékeny szolgálatokat tett.

Forrás: Pallas Nagylexikon