Hajnóczy

József, a magyar jakobinusok egyik legkiválóbbika. Született Aszódon 1750. Jogi tanulmányait Pozsonyban elvégezve, Forgách Miklós gróf ügyvéde, majd mint horvát bánnak (1783) titkára lett. E minőségben megy a gróffal 1785. a pécsi kerületbe, hová Széchenyit királyi biztosnak nevezték ki. Midőn Széchenyi elhagyja a császári szolgálatot, H. ugyanezt nem teszi, meg lévén győződve József császár intézkedéseinek s rendeleteinek nagy fontosságáról, elfogadja a Széchenyi által számára kieszközölt szerémi alispánságot. Midőn József császár rendeleteit egy tollvonással megsemmisíti, H. eszméit füstbe menni látván, nehéz szivvel hagyja el 1790 ápr. 29. állását. Ez időtől fogva folyton üldözte a sors, de bármily kegyetlen is volt iránta, aljassá tenni nem tudta. 1792. jul. Ferenc klamarai főtitkárnak nevezi ki. Eszményét, a társadalom minden egyénének szabadságát e kényes állásában is melegen ápolta. Célja készteté őt arra, hogy a Martinovics apát által szervezett társulatba 1794 máj. belépjen. Az összeesküvés kiderültével 1794 aug. közepén elfogták, 1795 ápr. 27. halálra itélték s 1795 máj. 20. a Vérmezőn kivégezték. Politikai életének irányelve az volt, hogy az az uralkodó birja népei többségének bizalmát, ki rendeleteit s törvényeit az életben érvényesíteni tudja. József császár visszavonván rendeleteit, bebizonyítá, hogy nem birja birodalma lakóinak többségét. Ebből kiindulva az volt célja, hogy a többséget ujból megnyerje a haladás eszméjének. Radikális volt, de nem felforgató, miként francia elvtársai; tisztelte a történelmi multat, kimélte a magyar alkotmány azon részeit, melyek a haladással nem ellenkeztek, az uj vivmányokat bele akarta helyezni a megtartható régi formáknak keretébe. Törekvéseinek végcélját körvonalazza 1794 aug. 29-én irásban beadott vallomásában, melyek: 1. a sajtószabadság törvény általi biztosítása; 2. a törvényes eljárás a nem nemesekre is kiterjesztessék; 3. a paraszt is birhasson birtokjogot. Bővebben fejtegeti ezeket kéziratban maradt cikkeiben Nyomtatásban megjelent műveiben ismerteti a fennálló törvényeket, levonja azokból a következményeket, s előadja nézeteit a létesítendő reformokra nézve. Művei e sorrendben jelentek meg: Dissertatio politici publica de regiae potestatis in Hungaria limitibus (1791); De comitiis regni Hungariae, deque organisatione eorundem (1791); Extractus legum de Statu Ecclesiastico catholico in Regno Hungariae, latarum (1792); De diversis subsidiis publicis dissertatio; Die Intoleranz des kath. Klerus in Ungarn 1792. V. ö. Fraknói, Martinovics.

Forrás: Pallas Nagylexikon