Hakon

(Haguin, Haagen), nyolc norvég király neve: H., a Jó melléknévvel, Széphaju Harold fia, szül. 915., megh. 950. Adelstan angol király udvarában nevelkedett fel s 935. (atyja halála után) visszatért hazájába s bátyját, a zsarnok Erichet megbuktatta. A dánokkal vivott szakadatlan küzdelmek dacára országát rendben tartotta s a kereszténységet is felvette, de népe nem követte példáját. Az Erich fiai ellen vivott harcban esett el. - II. H., I. Magnus fia, 1088. került a trónra, de már 1089. elhalt. - III. H., Herdabreid (Szélesvállu), II. Sigurd fia, tiz éves korában (1158) jutott a trónra, de már 1162, egy Bergen mellett vivott ütközetben megöletett. - IV. H., Szverrer király fia, kit 1202. követett a trónon. legyőzte vetélytársát, II. Inget, de 1204. ő is kimult erőszakos halállal, mérgezés következtében. - V. H. Gamla (az Öreg), az előbbinek fia, csak 1217 (II. Inge halála után) került a trónra s 1223. ismertetett el általánosan. Rendezte a trónörökösöket, megszilárdította a királyi hatalmat s országát Izlanddal és Grönlanddal gyarapította. - VI. H., az előbbinek fia és uralkodó társa, már 1256 elhalt. - VII. H., VII. Magnus fiában, ki 1299-1319. uralkodott, kihalt Széphaju Haraldnak férfiivadéka. - VIII. H., az előbbi családnak leányágon sarja, 1374-1380. uralkodott Svédország és Norvégia fölött. Neje, Margit 1376. örökölte a dán koronát s fiának, Olavnak halála után 1397. a három északi országot a kalmári unióban jogara alatt egyesítette.

Forrás: Pallas Nagylexikon