Hálaadás ünnepe

Hálaadáskor, november negyedik csütörtökén a családok, barátok összegyűlnek, s együtt ünneplik az év egyeik legnagyobb ünnepét, a hálaadást. Az asztalra hagyományosan pulyka kerül, s a családok köszönetet mondanak az év áldásaiért. De honnan is ered az ünnep?

Már Amerika felfedezése előtt is ünnepeltek az indiánok ebben az időszakban: akkor még a hálaadás aratási ünnep volt. Egy elbeszélés szerint azonban a Pilgrimek ünnepe ez. Amikor 1620-ban Amerikában partra vetődtek, rossz oldalon kötöttek ki. Útirányuk Virginia volt, ahol a telek rendkívül enyhék, ám a kapitány eltévesztette az irányt, a Massachusettsben kötöttek ki. Induláskor még 38 hajójuk volt, ám a zord vizeken ennek fele odaveszett. Amikor partra értek, már csak néhány férfi, és csupán négy nő maradt életben.

Nem értettek a földműveléshez, ám az időjárás túl hideg volt ahhoz, hogy bármilyen módon is élelemhez jussanak. Már az éhhalál szélén álltak, végül kérték az addig ellenségnek tekintett indiánok segítségét, akik kukoricamagokat ajándékoztak az idegeneknek, s megtanították őket a földművelésre.

Az első nehéz esztendő után a Pilgrimek egy három napos lakomára hívták meg az indiánokat, hogy hálát adjanak a segítségükért, s az Úrnak a túlélésért. Ez volt az első Hálaadás. Az asztalra ekkor még több szárnyas, angolna, s kukoricakenyér került, melyet sörrel fogyasztottak.

Később, 1863-ban Abraham Lincoln nemzeti ünnepé nyilvánította hálaadást. A tizenkilencedik században divatos és egyben praktikus volt ezen a napon megtartani az esküvőt, ma már inkább az eljegyzéseket időzítik erre a jeles napra. A hálaadás kétségtelenül az összes amerikai ünnepe, hiszen vallástól teljesen független.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia