Halálbüntetés végrehajtása
Hazánk régi törvényei egyszerü és minősített (súlyosbított)
kivégzési módokat ismertek, mint a többi európai államok általában. Egyszerü
kivégzési módok voltak: a fejvétel, az akasztás és vizbefullasztás rendesen
zsákbakötés, karóra- v. nyársrahuzás, megégetés (a lutheránusokra 1525. IV.
t.-cikkel lutherani comburantur), tagok szétszaggatása, kövezés. A súlyosbításokat
v. az elitélt életében, a kinzás fokozása céljából, v. utólag: a nagyobb
infamia jelképezéséül alkalmazták. A súlyosbítások első neméhez tartoztak: a
kéz vagy a nyelv levágása, izzó fogókkal szaggatás, a vesztőhelyre ló által
történt hurcoltatás: második neméhez: a holttestnek vizbedobása. Az egyes
kivégzési módokat is különfélekép alkalmazták, aszerint, amint az elitélt
kinjait meghosszabbítani vagy kegyelmesen megrövidíteni akarták. a
kerékbetörést p. v. a végtagoknál, v. a fejnél,
v. a mellnél kezdték. A praxis criminalis XLVIII., XLIX., t.-c.-ben a
sulyosbítások alkalmazásáról részletes utasításokat gondolt ki a boszuvá fajult
igazságszolgáltatás. Igy Zách Felicián (1330), Dózsa György (1514), Gubetz
Márton (1573) eseteiben. Szokatlan kinoztatások alkalmazását még 1755.
rendeletileg (máj. 30.) meg kellett tiltani. A minősített kivégzési módokat
csak az 1814 május 15-én a kir. kuriához intézett fejedelemi leirat szüntette
meg, elrendelvén, hogy a H. minden sulyosbítás mellőzésével pallossal vagy kötéllel
hajtassék végre. Régi országos gyakorlat szerint a pallos a nemeseknek és a
nőknek előjoga volt, a kötelet nem nemeseknél alkalmazták. Napjainkban a H.
végrehajtása nyaktilóval (Franciaország), bárddal, különböző megfojtási
eszközökkel, legujabban Amerikában villamossággal történik. Nagy riadalmat
szült egy orvosnak az a fölfedezése, hogy a villamosság sok esetben csak
tetszhalált eredményez, s igy az ekként kivégzettek nagy részét ha boncolás nem
történt, valószinüleg élve temették el. Közelebbi adatok hiányoznak. hazánkban
a kivégzés kötél által történik. Az eljárást az 1880. miniszteri utasítás
szabályozza. A végrehajtható halálos itélet nyilvános kihirdetése napjáig
hivatalos titokként megőrzendő. Az itélet csak akkor hirdethető ki, midőn a hóhér
már rendelkezésre áll. A kihirdetés a reggeli órákban történik, ugy hogy az
elitéltnek még 24 órai időtartama maradjon, mely időre vallásabeli lelkéssz
adandó melléje. Az elitélttel az utolsó 24 óra alatt a hivatalos közegeken
kivül a királyi ügyész engedélye mellett csakis rokonai találkozhatnak és azok,
kiket maga az elitélt látni óhajt. A végrehajtást a kihirdetéstől számított 24
órán tul semmi szin alatt sem szabad elhalasztani. A végrehajtás zárt udvaron
vagy más bekerített helyen a közönség kizárásával, de legalább 10 tanu mint
bizalmi férfi jelenlétében történik. A halálnak orvosi megállapítása után a
hulla még 30 percen át a bitófán érintetlenül hagyandó, s csak ezután ujabb
orvosi vizsgálat után emelhető le; s két óra lefolyása előtt a kivégzés szinhelyéről
sem el nem szállítható, sem föl nem boncolható. A hullát eltemetés végett
kiadni nem szabad.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|