Halálüzés
halálkihordás. Pogány eredetü, ősrégi népünnep, melyet
Lactare (Fekete vasárnap) v. Judika vasárnapján Lausitzban, Sziléziában és
Csehországban még ma is megtartanak, mely azonban a régibb időkben Meissenben,
Türingiában, Frank tartományban és Pfalzban, továbbá az Oden-erdő vidékén is
szokásos volt. A májusi ünnep egy részét teszi és abból áll, hogy egy szalmából
készült alakot (bábot), mely a halált ábrázolja, énekkiséret közben
körülhordoznak és azután v. a vizbe dobnak, v. elégetnek. A halál itt a pogány
tél-óriásnak keresztény fölfogása, mely a tavasz istenségének helyet engedni
kénytelen. Ezen ünnep egy kis drámai versengéssel is össze volt kötve, mely a
tél és nyár közt folyt le.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|