Halánték

(tempora, a tempus a m. idő szótól, mert a halántékon kezd az ember őszülni). A fejnek egy nevezetes tájéka (regio), amelynek csontos alapját a halántékcsont (os temporum) képezi, amely egyik részén igen vékony, kis ütésre is megrepedhet s az által veszélyes, mert ilyenkor a csont belsején futó agyburok verőere könnyen megrepedhet s belső vérzésben a sértett ember könnyen elpusztulhat. Nevezetes e tájék azért is, mert ezen csontban van a hallószerv elrejtve és ezen csonthoz van a külső fül odaerősítve, végül a H. izom is e csontra tapad, amely nevezetes rágóizom. E tájék eleje szőrtelen, mig felső és hátulsó rész hajjal fedett. E tájékon a vékony bőrön a venák jól áttünnek s az erek kacskaós lefutásuak, különösen öregekben vagy idegesekben.

Forrás: Pallas Nagylexikon