Halas

(Kis-Kun-H.), rendezett tanácsu város Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye D-i részében, (1891) 3262 házzal és 17138 lak. (közte 16942 magyar, 91 német; hitfelekezet szerint 7537 róm. kat., 8926 helv., 537 izr.) Van itt járásbiróság, kir. közjegyzőség, református főgimnázium, muzeum, alsófoku ipariskola, ipartestület, takarékpénztár, könyvnyomda, vasuti állomás, posta- és táviróhivatala, telefonállomás, postatakarékpénztár. Lakóinak főfoglalkozása az állattenyésztés, földmivelés, szőllő- és gyümölcstermelés. Határa 64508 ha., részben futóhomok és bucka. A város egy Halasnak nevezett tó mellett fekszik, ebben sziget van, mely a tatár és török dulások alkalmával a lakosságnak menhelyül szolgált. H. régi nevezetes szabadalmi város a legrégibb kun telepek közül való. 1451. már kun kapitánysági és törvényszéki székváros volt. Az 1475. pestis alatt lakossága nagyon megfogyván, Mátyás király megengedte, hogy akárhonnan telepedhessenek uj lakosok. 1643-96. török járom alatt volt, e közben 1647. pest vármegye hatósága alá került. 1693. ismét a kun helyek közé soroltatott, de 1702. a jász-kun kerülettel együtt I. Lipót a német vitézrendnek adta el. A Rákóczi-korban majdnem teljesen elpusztult, 1731-45. a pesti rokkantak kórházának birtokában volt; 1745. innen Félegyházára tétetett át a kiskun-kerületi bünfenyítő törvényszék. V. ö. Tóth János, Kis-Kun-H. város története (Nagykőrös 1861), Dr. Molnár István, Kis-Kun-H. város helyrajzi, természetrajzi és orvosi tekintetben (Kecskemét 1878).

Forrás: Pallas Nagylexikon