Halász

Ignác, nyelvész szül. Tésen (Veszprém vármegye) 1855. A gimnáziumot Veszprémben és Székesfehérvárt, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. 1877-től 1892-ig mint középiskolai tanár működött, jobbára Székesfehérvárt. 1893 óta a magyar és ugor nyelvészet tanára a kolozsvári egyetemen. A 80-as évek végén s a 90-esek elején az akadémia megbizásából három tanulmányutat tett a svéd- és norvégországi lappok között s ott sok becses nyelvi és népköltési anyagot gyüjtött. Eleinte irodalomtörténeti tanulmányokkal is foglalkozott s egy önálló munkája is megjelent ilyen cimmel: Kármán József, irta Fischer Ignác (Budapest 1878). Ugyanakkor kiadta magyarul a Grimm-féle német Gyermekmeséket s ilyen irányu müködését utóbb eredeti magyar népmesék kiadásával folytatta (Móka bácsi neve alatt). nyelvészeti működése részint a magyarra, részint más ugor s általában altáji nyelvekre vonatkozik. Magyar nyelvészeti dolgozatai többnyire a Magyar Nyelvőrben megjelent cikkek: ezek közül kiválnak: Ritkább s homályosabb képzők (1880, Sámuel-dijat kapott az akadémiától); Visszahódított magyar szók (1883); Kazinczy mint fordító (1883), Magyar szók az északi szláv nyelvekben (1888-89). Ugor tárgyu munkáiban jobbára a lapp nyelvjárásokat ismerteti: Svéd-lapp nyelvtan és olvasmányok (Budapest 1881); Svéd-lapp nyelv (6 kötet, u. o. 1885-95, különféle svéd-lapp nyelvjárások népköltési szövegei és szótára); A svédországi lapp nyelvjárások (jellemzésük nyelvtud. Közl. 22. kötet). Becses munka még: Az ugor-szomojéd nyelvrokonság kérdése (u.o. 23., 24. köt., 1893-1894). Fordított még sok finn népdalt és mesét. V. ö. Magyar Géniusz 1893: Egyenlőség 1891.

Forrás: Pallas Nagylexikon