Halász

-család, dabasi előnévvel, eredetileg Pest vármegyében, honnan az ország egyéb vidékeire is elszármazott. Említendők: H. Boldizsár (1806-1888) a szabadságharc idején képviselő. - H. Géza, orvos, szül. Dabason 1817 nov. 25. megh. Budapesten 1888 aug. 22. A m. tud. akadémia levelező tagja. Művei: A kopogtatás- és hallgatózásról (Pest 1841, orvostudori értekezés); Emlékirat a m. tud. egyetem orvoskara ügyében; A kolerajárvány Pesten 1872. évben (Budapest 1873). Szerkesztette a Magyar orvosok és természetvizsgálók VII. és VIII. nagygyülésének tört. vázlata és munkálatait (Pest 18847 és 1863). - Ennek fia H. Olivér, született 1854 január 1-én; a budapesti reformátusok közmüvelődési egyletének védnöke, s a fővárosi politikai pártmozgalmak egyik ismert szereplője. - H. József, honvédőrnagy, Perczel tábornok hadsegéde, született Szegszárdon 1805 febr., 22., megh. 1882 márc. 4-én. Iskolái végeztével Tolna vármegyében kiadó lett. A szabadságharc kezdetén belépett Perczel táborába hadnagyi ranggal. 1848 szept. a tábornok által alakított Zrinyi-zászlóaljnak főhadnagya, mint ilyen résztvett a pákozdi, ozorai, letenyei, szolnoki és ceglédi csatákban. A világosi fegyverletétel után hű kisérője lett tábornokának egész 1858-ig a számüzetésben. Ekkor kegyelmet nyervén, visszatért szülőföldjére. A provizorium alatt hivatalt nem vállalt 1875. lett Tolna vármegye főszámvevője, mely állásában haláláig megmaradt. - H. Mihály, magyar utazó (1807-1885). Pécsett született, u. o. és Pesten tanult. 1831. róm. kat. áldozárrá szenteltetvén fel, Szigetvárt lett káplán, 1843. bogdáni, majd némethii lelkész lett. 1870 óta minden üres idejét utazásra fordította s ezekről több leiró munkát adott ki. Vándor emlékeim Európa nevezetesebb helyeiről (Budapest 1881); Svéd-Norvég missziók (u.o. 1882); Konstantinápoly (u.o. 1884); Drezda (u.o. 1884). Életét és műveit Hanusz István ismertette a Földrajzi Közl. 1886-iki évfolyamában Egy öreg magyar utazó c. alatt.

Forrás: Pallas Nagylexikon