Halhólyag

(vesica natantia, uszóhólyag), a halaknak azon szerve, amely a többi gerinceseknél előforduló tüdővel homolog, azaz a táplálócső mellső része előtt fekszik és abból épp ugy fejlődik, mint a tüdő, csakhogy nm szolgál - kivévén a kétlélegzetü halakat - lélegzésül. Élettani müködésével még nincsenek teljesen tisztában. Általában azt hiszik, hogy a halaknak hirtelen emelkedését vagy alászállását segíti elő. Ha a hal levegővel szivja tele, akkor kitágítja és igy a vizben felemelkedhetik; ellenben ha belőle a levegőt kiszorítja, akkor térfogatát kisebbítve fajsúlyát növeli, nehezebb lesz és igy a vizben lefelé szállhat. A H. rendesen két félből és közös vezetékkel (ductus pneumaticus) függ össze a tápláló cső mellső részével; e halakat nyilt uszóhólyaguaknak (Physostomi) hivják, minők p. a potykák, harcsa, stb.; vagy pedig vezetéke hiányozhatik, mint a zárt uszóhólyaguaknál (Physoclisti), p. a tőkehal, sügér, fogas, stb., sőt egyes esetekben egészen is visszafejlődhetik. Egyesek (tokfélék) uszóhólyagjának belső fala szolgáltatja a haelnyvet, a vizahólyagot (l.o.). L. még Halak.

Forrás: Pallas Nagylexikon