Haller

1. Albrecht, német orvos, fiziologus, botanikus és költő, szül. Bernben 1708 okt. 16., megh. u. o. 1777 dec. 12. Tanulmányait Tübingában és Lejdában végezte. Doktorrá való avatása után Londonba ment s itt Douglas anatomussal közelebbi érintkezésbe lépett: később Párisba ment, ahol Winslow boncolástani előadásait hallgata. Párisban való rövid tartózkodása után Baselbe ment, ahol bernoulli alatt a magasabb matematikával foglalkozott. Itt szabad óráiban a költészetet is művelte s tehetségét az 1732. megjelent Versuch scgweizerischer Gedichte c. művében, melynek Die Alpen és Die Ewigkeit cimü részletei valóban remekek, mutatta be. 1736. Göttingába hivták, ahol mint az egyetem boncolástani, növénytani és sebészeti tanára működött. Itt alapította az egyetemi füvészkertet, az anatomiai szinházat - Németország legrégibb élettani intézete - és itt szerkesztette a Göttinger gelehrten Anzeigen-t. 1753. visszatért Bernbe, ahol mint «Ammanns» kisebb hivatalt viselt. Később Bezbe ment s itt mint a sóbányák főfelügyelője 1764-ig maradt, amidőn ismét Bernben telepedett le. H. a tudomány minden ágát művelte. Irt enciklopediai, növénytani, szépirodalmi, irodalomtörténeti, boncolástani és élettani műveket; legnevezetesebbek: Praelectiones Boerhaavii ad proprias institutiones (Göttinga 1739-1744); Boerhaavii methodus studii medici (Amsterdam 1751); Bibliotheca botanica, chirurgica, anatomica és Medicinae practicae, Icones anatomicae (Göttinga 1743-1755); enumeratio methodica stirpium Helvetiae indigenarum (Göttinga 1742). legnagyobb érdemeket szerzett az élettan terén, korszakalkotó felfedezéseit a Primae lineae physiologiae és az elementa physiologiae cimü művében irta le. Életrajzát legelőször Zimmermann irta meg. Das Leben des herrn von H. (Zürich 1775). Naplóját Heinzmann (Bern 1787); 1723-1727-ről pedig Hirzel (Lipcse 1883) adta ki. V. ö. továbbá Biographie de A. de H. (Lausanne 1840); Baggesen, H. als Christ und Apologet (Bern 1865), Henle, Göttinger Professoren (Gotha 1872), Lissauer, A. v. H. (Berlin 1874); Blösch, Hirzel és mások: Albrecht v. H., Denkschrift (Bern 1877); Frey, A. v. H. und seine Bedeutung für die deutsche Litteratur (Lipcse 1879); Bodemann, Von u. über A. v. H. (Hannovera 1885).

2. H. Bertalan, svájci reformátor, született a Svábföldön Rothweil közelében 1492., meghalt Bernben 1536 febr. 25. Tanulmányait Pforzheimban és Kölnben végezte, az előbbi helyen Buda későbbi reformátorának, Grynaeusnak és Melanchtonnak volt tanulótársa. Kölnben a teologiát elvégezvén, előbb Rothweilban lett tanító, 1513 körül pedig Bernben, ugyanitt 1520. kanonokká s a főtemplom áldozárává lett. 1522 után barátjával, Meyer Sebestyénnel együtt lelkes hirdetőjévé lett a Zwingli-féle reformációnak, résztvett a badeni (1526) s a berni vallási vitákon (l.o.) ő készítette a hitjavítási szabályzatot 1528 febr. 7. Életrajzát megirta Kirchhofer 1828. és Pestalozzi 1861.

Forrás: Pallas Nagylexikon