Halley

(ejtsd: helle). Edmund, angol matematikus és csillagász, szül. Haggerstonban (London mellett) 1656 okt. 29., megh. 1742. jan. 14. Husz éves korában kormánya költségére Szt. Ilonára utazik, hol a déli ég csillagjait figyeli. Ez utazás eredménye a Catalogus stellarum australium (London 1679), mely H.-t a Royal Society tagjává tette. 1698. és 1699. déli Afrika és Amerika partjain utazik földmágneses elemek összegyüjtése céljából deklináció-térkép, 1703. az oxfordi egyetemen a matematika professzora. 1713. a Roayal Society titkára s 1720. Hamsteed halála után a greenwichi csillagvizsgáló royal astronomer-je lett. Newton módszere alapján ő számította ki először több mint 20 üstökös pályáját, melyek közül az ő nevét viselő periodikus üstökös a legismertebb. A Napnak Vénus-átvonulási megfigyeléseken lapuló, ma is használatos parallaxis-meghatározási módszerét ő találta fel egy 1677. Szt. Ilona szigetén megfigyelt Merkur-átvonulás alkalmával. Az erre vonatkozó klasszikus közleményei az 1693. és 1716 Philos Transactions-ban láttak napvilágot. 1718 fölfedezte az állócsillagok saját mozgását is.

Forrás: Pallas Nagylexikon