Hamásza

(arab) a. m. bátorság, hősiesség; a régi arab költőkből összeállított antológiák cime, melyekben a költészeti szemelvények rendszerint tartalmuk szerint 10 fejezetbe vannak beosztva, melyek a régi araboktól művelt költészeti ajokat egenkint csoportosítva magukban foglalják. E fejezetek elejéről, mely a harcias erényeket dicsőitő költeményeket foglalja magában, nevezték el aztán az egész gyüjteményt. A H.-ák közül különösen kettő vergődött hirre. Az egyiknek szerkesztője Abú Temman (megh. 846., l. o.), kinek gyüjteményét az arab eredetiben, latin fordítással és Tebrízi arab kommentárjával kiadta Freytag (Hamasbae carmina, 2 kötet, Bonn 1828-51.). Keleti kiadások: Bulak 1296 h., Bombay 1299 h. A verseket eredeti mértékben németre fordította Rückert (2. köt., Stuttgart 1846). Ismeretes még a Buchturi-tól (megh. 880 körül) összeállított H., mely amannál sokkal kisebb terjedelmü és Európában csak egy példányban (a lejdai könyvtár kézirata) maradt fenn. Az ebben képviselt költőkről legujabban Geyer Rudolf (Zeitschrift der deutschen morgenländ. gesellschaft, XLVII. köt., 1893) részletes indexet tett közzé. - Mindkét H. nemcsak az izlámot megelőző korból, hanem az izlám első idejének költészetéből is tartalmaz mutatványokat.

Forrás: Pallas Nagylexikon