Hamdanidák

arab fejedelmi család, mely Aleppóban és Moszulban a khalifátusnak csak külsőleg alárendelve uralkodott 930-980. Már több ősük az abbászidák alatti előkelő állami hivatalokat viselt. Köztük az Abdalláh Abú-l-Hoidsa ibn Hamdán a Muktadir khalifa ellen kitört lázadásban tényleges részt vett és 929. meggyilkoltatott. Két fiát, Szeif al-daulá- (a birodalom akardja) és Näszir al-daulá-t (a birodalom segítője) Al-Rádi biláh khalifa birodalma két tartományának, Aleppo és Moszul kormányzásával bizta meg. A khalifa hűbéresei csakhamar mint független uralkodók léptek fel. A pénzeket saját nevükre verették, és önállóan viseltek háborut a szomszéd bizanci birodalom ellen. Hatalmukat gyermekeikre örökítették át, mig 979. Abú Tagtib, a H. legutolsó fejedelme, a bujdák által trónjától megfosztatott és lefejeztetett. - A H. igen diszes helyet foglalnak el az arab irodalom történetében; koruk hires költői és tudósai az ő udvaraikon fényes pártolásra és bőkezü buzdításra találtak. Szejf-al-daula volt pártfogója Al-Mutanabli (l.o.) hires arab költőnek, kinek divánja e fejedelem nevétől visszhangzik. Ugyszintén Al-Fárábi bölcsész is e fejedelem párotlásában részesült, neki ajánlotta munkáinak egyikét. A H. történetének eredeti forrásait Freytag dolgozta fel (Selecta ex historia Hálebi, Páris 1819; Regierung desSaad-Aldaula zu Aleppo, Bonn 1820, Zeitschrift der deutschen morgenländ. Gesellschaft X. kötetében, 1856) V. ö. Dieterici, Mutanabbi und Saif ud-daula (Lipcse 1847).

Forrás: Pallas Nagylexikon