Hamel-Bruinynx

németalföldi diplomata, ki I. Lipót, I. József és III. Károly uralkodása alatt képviselte hazáját a bécsi udvarban. Ebben az állásban különösen II. Rákóczi Ferenc felkelése idejében hazánkkal is összeköttetésbe lépett. 1704. Rákóczi fővezérével, Károlyi Sándorral váltott leveleket, 17074. okt. pedig részt vett, mint közvetítő fél a selmeci alkudozásokban, de ez a tanácskozás épp oly kevéssé vezetett célhoz, mint az 1705. nagyszombati alkudozások. 1709. Rákóczi Ferenc H. pártfogásába ajánlotta azt a követet, akit Bécsbe kivánt küldeni ujabb alkudozások ügyében; nemsokára pedig a föltételeket is tudatta H.-val, melyek alapján József királlyal kibékülni volna hajlandó. H. ezeket igen méltányosnak találta, de Wratislav miniszter és az udvar ekkor egyáltalában nem akartak már hallani békealkuról és H. közbenjárását visszautasították, aki azután (1710 végén) elutasító, sőt visszataszító levelet intézett Rákóczihoz. Rákóczi erre Klement Mihály követe által megkérdeztette a hollandi kormányt, vajjon H. válaszának hangjáról van-e tudomása és ekkor Heinsius főkorlátnok H. eljárását rosszalta, sőt őt a bécsi kormány által megvesztegetettnek mondotta. Egyuttal meghagyta H.-nak, hogy ezentul több jó indulattal működjék a magyar fölkelők érdekében; sürgesse nevezetesen a protestáns hatalmak (Hollandia és Anglia) közbenjárásának és kezességének elfogadását. De a bécsi udvar erről az utolsó föltételről hallani sem akart és igy a harc ujra azután kitört. A szatmári békekötés után pedig Holland államférfiai is megváltoztatták Rákóczival szemben nézeteiket és teljesen cserben hagyták. H. nemsokára III. Károly trónralépése után Bécsből visszahivatott.

Forrás: Pallas Nagylexikon