Hamerling
Róbert, német költő, szül. Kirchbergben (Alsó-Ausztria) 1830
márc. 24., megh. 1889 jul. 13. Graz mellett, hol 1866 óta visszavonulva,
kizárólag a költészetnek élt. Bécsben előbb orvosi, majd filologiai
tanulmányokkal foglalkozott, mire 1855. gimnáziumi tanár lett Triestben. De
folytonos betegeskedése, miatt kénytelen volt 1866. megválni tanszékétől, mit
neki a császár kegyelmes intékedése és egy előkelő bécsi hölgy nagylelküsége
lehetővé tett. H. kiváló tehetségü, igen sokoldalu és termékeny iró, gazdag
eszmékben, a nyelv és alak mestere, kinek műveit mély filozofiai fölfögás,
fényes stil és az előadás megragadó plasztikája jellmeznek. Főleg remekek
leirásai, melyekben az érzéki elem is művészi érvényre jut. Kiválóbb művei:
Sinnen und Minnen (1859. 7. kiad. 1886. eszmékben és képekben gazdag himnusok);
Venus im Exil (1858. 5. kiad. 1889 epikus költemény); Ein Schwanenlied der
Romantik (1862, 5. kiad. 1889); Germanenzug (1863. 5. kiad. 1890). Ezek
fiatalkori művei, melyekben lirai hangulat és még fejetlen reflexió tulnyomók.
Rendkivüli sikert arattak következő epikai munkái: Ahasver in Rom (1866, 18.
kiad. 1890); Der König von Sion (1868, 12, kiad, 1890); Die sieben Todsünden
(6. kiad. 1887); Homunculus (1888, 6. kia. 1890) Drámái: Danton u. Robespierre
(tragédia, 1871, 4. kia. 1877); Teut (3. kiad. 1877) ésLord Lucifer (vigjáték,
1880). Regénye: Aspasia (3. kiad. 1884). utolsó művei: Die Waldsängerin
(novella, 3 kiad. 1882); Amor und Psyche (elbeszélő költemény, 1882. 7. kiad.
1889; magyarra fordította Ábrányi Emil, Budapest 1890) és Prosa (1884, 2 köt.
és 1891. ujra 2 köt) szellemes
filozofiai s esztétikai tanulmányainak gyüjteménye. Hagyatékából kerültek ki:
Stationen meiner Lebenspilgerschaft (1889 önéletrajza) és Die Atomistik
desWissens (1891, 2 köt., világnézetének nem éppen meggyőző rendszere). H. első
rangu műfordító is, főleg olasz költőkből: Hesperische Früchte(1884) ésLepardi
költeményei (1886). Életét megirták s költészetét jellemezték: Kleinert (1889),
Allrano (1890), Polzer (1890), Möser (1890), Rosegger 1891); lirájáról: Grad,
Über R. H.-s Lyrik (1891). 1893. Waidhofenban (az Ybs mellett) emlékszobrot
állítottak neki. V. ö. Heinrich Gusztáv, H. és legujabb regénye (Budapesti
Szemle XI. 1876).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|