Hammerich

Péter Frigyes Adolf, dán költő és történetiró, szül. Kopenhágában 1809 aug. 9. megh. 1877 febr. 9. Hittudományi és bölcsészeti tanulmányainak végeztével utazásokat tett Svéd-, Német- és Olaszországban s kivált Rómában tartózkodott hosszabb ideig. 1839. pap lett Starupban, majd Nebelben (Jütland), mely állásáról azonban nemsokára lemondott. Ekkor aztán egy ideig történeti előadásokat tartott Kopenhágában, majd 1845. a szentháromság templomának hitszónoka lőn. Az 1848-50-iki slezvig-holsteini háboruban mint tábori lelkész működött; 1859. pedig a kopenhágai egyetemen a teologia tanára volt. Műveivel nagy hirnévre tett szert. Megemlítendők: Dánia a Waldemárok korában (Kopenhága 1847-48, 2 köt.); Dánia az északi unió korában (1849-54, 2 köt.); Dánia a nemesség uralma alatt (1854-60, 4 köt.); Képek a slezvig-holsteini háboruból (1849); A harmadik slezvigi hadjárat (1851); A hároméves slezvigi háboru (Hadersleben 1852); továbbá: Szent Brigitta és a kereszténység észako (Kopenhága 1863; ném. Michelsentől, Gotha 1872); A keresztény egyház története (2. kiad. 1872-73, 3 köt.). Emlékiratai Et Levnedslöb c. alatt jelentek meg két kötetben (1882). Költői művei közül megemlítendők: Hősköltemények (Kopenhága 1841); Képek Thorwaldsen művész-életéből 81844); II. Gusztáv Adolf Németországban (1844); Bibliai történetek dalokban (1852) stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon