Hammerstein
1. Ottó, wetteraui gróf, kinek regényes sorsa a XI.sz.-ban
általános föltünést keltett. Miután rokonát, Irmengardot nőül vette, akivel
boldog házasságban élt, II. Henrik német császár s utóbb a pápa is azt
követelték tőle, hogy nejét házából kiüzze. H. azonban világi és egyházi átok
dacára hű maradt nejéhez, mignem végre a császár Andernachhal szemben fekvő
várában őt megadásra és engedelmességre kényszerítette (1020). Irmengard
azonban most nem engedett és Rómába zarándokolt, hol Bonifác pápa kérését
meghallgatta, mire azután a hitvesek II. Konrád császár idejében ujra együtt
élhettek. Több ujabb iró, igy Wilbrandt is drámahősnek szemelte ki H.-t.
2. H. Vilmos báró, konzervativ politikus, szül. Ratzovban
(Mecklenburgban) 1838 febr. 21. Előbb erdészeti tanulmányokat végzett
Tharandban, majd (atyja halála után) Pommerániában fekvő birtokán gazdálkodott.
1876. a stolpei kerület a porosz képviselőházba, 1881. pedig a birodalmi
gyülésbe választotta, ahol a szélső konzervativ párthoz csatlakozott. 1881.
átvette a Kreuzzeitung szerkesztését, melynek hasábjain e lapnál már megszokott
reakcionárius elveket hangoztatta. Egyuttal a kartell-párthoz tartozó mérsékelt
konzervativ képviselőket, nemkülönben a kormányt (állítólagos) szabadelvüsége
miatt ismételten megtámadta. Ennek szakadás lett a vége a centrum soraiban,
egyuttal azonban H.-t kilépésre kényszerítették, midőn pedig a Kreuzzeitungban
magát a császárt is megtámadta, a középpárt és kormány egyaránt elejtették és
ekkor (1890) a választáson meg is bukott. 1892. azonban pótválasztás utján ujra
mandátumhoz jutott (Halle-Herfordban) és az 1893. évi választásokban is győzött
kerületében. H. tipikus képviselője annak az ultrakonzervativ pártnak, mely a
népdal szavaival élve azt tartja: «Und der König absolut, wenn er unsern Willen
thut».
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|