Hampel József

Hampel József, archeologus, szül. Pesten 1849., a középiskolát és jogot ugyanitt végezte és már mint jogász 1868. egy értekezést tett közzé A báni méltóság eredetéről és töténetéről. 1870 óta a nemzeti muzeum régiségtáránál, előbb mint dijnok, utóbb mint segédőr. 1877 óta mint őr, most mint igazgató-őr működik. Teljesen az archeologiának szentelte magát, több izben bejárta Olaszországot, a nyugati és északi országokat, még Oroszországot is, mindenütt a muzeumokat, és emlékeket tanulmányozva. Az egyetemen 1877 óta mint magántanár adta elő a klassz. archeologiát, 1880-90-től mint rendkivüli tanár az ókori történetet, 1890 óta mint rendes tanár ismét a klassz archeologiát. 1883. nőül vette Pulszky Polixénát. Első nagyobb archeologiai értekezése: Aquincum történetének vázlata 1870. jelent meg. Azóta az Arch. Értesítő 28 kötetében, valamint az Arch. Közleményekben, melyeket ő szerkeszt, nagy számmal jelentek meg tőle értekezések. Az 1876. évi budapesti nemzetközi ősrégészeti kongresszus egyik titkárának választatván, az ő feladata volt az országos régészeti kiállítás rendezése. E kiállítás lajstroma megjelent tőle: Catalogue de l"exposition préhistorique stb. cimmel 1876. Ugyanakkor a magyar ősrégészeti leletekről is adott ki diszmunkát Antiquités préhistoriques de la Hongrie c. alatt. Német nyelven irt értekezések is jelentek meg tőle a bécsi Arch.-Epigraphische Mittheilungen-ben és az Ungarische Revae-ben. Ujabb munkái: A nagyszentmiklósi kincs 1884. mely németül is megjelent); A bronzkor emlékei Magyarhonban (1. kiad. 1886, 2. kiadás 1892, németül és franciául is: Das mittelalterische Drathemails 1888). A magyar tud. akadémiának 1884 óta levelező, 1892 óta rendes tagja; az archh. bizottságnak előadója.

Forrás: Pallas Nagylexikon