Háncs

Hárs vagy hárncsrészlet (növ., phloëma, liber, közbeszédben szijjács) a fák és a cserjék kérgén belül következő, jobbadán vékony szövetréteg, amelyet a fa évgyürüitől a lágy élőszövet, a fa elevenje (cambium) választ el és amelet a többi szövettől határozottan hosszas-sejtü, hajlékonyképződésü szövete különböztet meg. A növény-szövettan azonban nem scsupán ezt a «lehántható» szövetrészt érti. H. alatt, hanem az edénynyalábnak kifelé néző felét a belőle képződő elemekkel együtt. Amennyiben az egysziküek edénynyalábjai külön-küloön vonulnak, háncsrészük is elszigetelt. A kétsziküeké azonban henger-, (helyesebben) kúpalaku összefüggő palásttá forr egybe. Keletkezésénél fogva háromféle szövetalakból épült föl. Ilyen: 1. a háncsrost, amely a kemény H.-ot alkotja; 2. a háncsparenhima és 3. a beléje űágyazódott rostáscsövek. Az utóbbi kettő együtt a lágy H. Ez vékonyfalu, gyengéd, levessejtü, szorosan zárkózott szövet, minden sejtköz nélkül, amely a levelekből az elkészült vegyületeket lé alakjában vezeti le és az elhasználás helyeire szállítja szét. Ezzel az áramlással ellenkező irányu a fában észlelhető, amely a gyökérből a levelekbe irányul. A lágy H. parenhimájába ágyazódott rostáscsövek megnyult sejtekből ugy alakulnak, hogy a szomszéd tető- és fenéklap nem vizenyősödik el, sőt inkább megkeményedik, de közben-közben megvékonyodik, miáltal rosta-lyukakra emlékeztető átlátszó helyek keletkeznek. Egyes növény megnyult sejtje éppen oldalt fejleszt ilyen rostáscsöveket, amelyek ez esetben ferdén állanak. A kemény és a lágy H. némely növényben lassan, másban hirtelen megy át egymásba. Ekkor hántható le szij módjára. A kemény és a lágy H. némely növényben lassan, másban hirtelen megy át egymásba. Ekkor hántható le szij módjára. A kemény háncs vézna, szivós, bár vastagfalu sejtek, tudniillik a háncsrostok szövete.

Élettani feladata engedékenység a szél iránt. Amely faháncsrostjai a lágy háncsban szórványosak, annak ágai törékenyek. Ez a feladata érvényesül felhasználásában is, p. a csalánfélék, a len, az eperfa, a papireperfa (Broussonetia papyrifera) háncsából fonalat fonnak. A H. lehántását a tavaszi nedvemelkedés idején végzik s a kéregtől oly módon választják el, hogy a megfelelő darabokat 6-8 héten át áztatják. Az ennek következtében lesikló H. könnyen szalagokra hasítható, kötelekre, csutaknak vagy gyékénynek feldolgozható. Leginkább Oroszország készít az utóbbiakból (rogozsa) akárhányféle finomságut (évenkint vagy 14 millió darabot, amire 1 millió hársfa kél el). Az orosz háncsbocskor fűzfáról való. A H.-kalap azonban nem H.-ból, hanem faszalagból készül. H. néven a kertészek a pálmákhoz tartozó rafia levélhámját értik. L. Edénynyaláb.

Forrás: Pallas Nagylexikon