Kisszótár
Címszavak véletlenül
|
hangzene Mechanikai rezgés, amely rugalmas közegben (pl. levegőben, vízben) terjed. Az emberi fül által érzékelhető másodpercenkénti rezgésszám 6000-20 000. A hang magassága a másodpercenkénti rezgésszámtól, erőssége a rezgésnek nagyságától, színe a felhangok számától, viszonyaitól, továbbá a vele együtt rezgő (rezonáló) test tömegétől, fizikai tulajdonságaitól függ. Az ún. zenei hangokat általában hangszerek segítségével szólaltatják meg, ezek szabályos rezgések, míg a zörejek szabálytalanok. Nyelvészeti értelemben a hang a beszédnek (a nyelvnek) az a legkisebb alkotórésze, eleme, amely a beszélőszerveknek jellemző mozgásával, sajátos elhelyezkedésével és a lélegzés (beszédlégzés) szolgáltatta levegő segítségével jön létre, más szóval beszédhang. Nyelvünk hangállománya 39 hangból (fonémából) áll, az "ly" kivételével minden egyes magyar betűnek hangértéke (fonémaértéke) van. A beszédhangnak négy tulajdonsága van: minősége, időtartama, ereje és magassága. Ezeket a nyelv más-más szerepben használja fel. A magyar beszédhangokat két nagy csoportra osztjuk: magánhangzók: a, á, e, é, i, í, o, ó, ö, ó, u, ú, ü, ű; mássalhangzók: egyjegyűek: b, c, d, f, g, h, j, k, I, m, n, p, r, s, t, v, z; kétjegyűek: cs, dz, gy, ly, ny, sz, ty, zs: háromjegyű: dzs. hang. Szerkesztette: Lapoda Multimédia KapcsolódásMaradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is |
|