Hangátvetés

a szóban a hangoknak helycseréje, p. kanál-kalán, viaszk-viaksz, faragcsál-faracskál, eleven-evelen (palócosan) stb. Két magánhangzó a magyarban sohasem cserél helyet. Magánhangzó mássalhangzóval csak látszólag cserél helyet az olyan meghonosult szláv szókban, minők pl. sluga. szolga, sréda: szerda, ezek árpádkori okleveleink bizonysága szerint eleinte igy hangzottak magyarul: szuluga, szereda (tehát egy magánhangzót vettek fel a kiejtés könnyítésére, mint brat: barát), utóbb aztán elvesztették a két egyforma magánhangzó közül a másodikat. V. ö. Simonyi Zs., A hangátvetésről (Magyar Nyelvőr 1878).

Forrás: Pallas Nagylexikon