Hanglyuk
vagy hangnyilás (franc., ouie; ang. hole). A különféle
hangszrek felső vagy oldalrészein látható nyilások, melyek arra szolgálnak,
hogy az illető hangszertestből kihozott hangok v. intenzivebb rezgést és
visszhangot nyerjenek, v. azok elzárása, kinyitása által többféle mélységü s
magasságu hang kihozatalára képesíttessék. Az ily H.-ak többféle alakban
fordulnak elő. A vonós hangszereknél l. F hangnyilás. A pengető hangszereknél
(gitár, citera, mandolin, tambura stb.) hol kerek ¡,
hol négyszögeletes o, hol meg hosszukás ÿ,
vagy háromszögletes D alakuak. A fa-fuvóhangszerek (fuvola, oboa,
klarinét, fagot, angolkürt, bass-klarinét, pikoló stb.) H.-ai mind köralakuak ¡, melyek az ujakkal v. zárkákkal vagy befödetnek
vagy felnyittatnak s többféle hang kihozatalára szolgálnak. Az ily H.-ak már a
történelmi népek őshangszereinél is divatoztak. Ujabb időben a
rézfuvó-hangszereknél is alkalmazzák, zárkák alakjában, még pedig e hangszerek
nagy előnyére. Még a legelső zongorák hangfenék-lapjain is divatozott, de
későbben e hangszeren egészen mellőzték.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|