Hanglyuk

vagy hangnyilás (franc., ouie; ang. hole). A különféle hangszrek felső vagy oldalrészein látható nyilások, melyek arra szolgálnak, hogy az illető hangszertestből kihozott hangok v. intenzivebb rezgést és visszhangot nyerjenek, v. azok elzárása, kinyitása által többféle mélységü s magasságu hang kihozatalára képesíttessék. Az ily H.-ak többféle alakban fordulnak elő. A vonós hangszereknél l. F hangnyilás. A pengető hangszereknél (gitár, citera, mandolin, tambura stb.) hol kerek ¡, hol négyszögeletes o, hol meg hosszukás ÿ, vagy háromszögletes D alakuak. A fa-fuvóhangszerek (fuvola, oboa, klarinét, fagot, angolkürt, bass-klarinét, pikoló stb.) H.-ai mind köralakuak ¡, melyek az ujakkal v. zárkákkal vagy befödetnek vagy felnyittatnak s többféle hang kihozatalára szolgálnak. Az ily H.-ak már a történelmi népek őshangszereinél is divatoztak. Ujabb időben a rézfuvó-hangszereknél is alkalmazzák, zárkák alakjában, még pedig e hangszerek nagy előnyére. Még a legelső zongorák hangfenék-lapjain is divatozott, de későbben e hangszeren egészen mellőzték.

Forrás: Pallas Nagylexikon