Hangmegfelelés

két-két hangnak szabályszerü váltakozása két különböző nyelvben vag nyelvjárásban vagy egyazon nyelv különböző korszakaiban. Ilyen rendes hangmegfelelés: göcseji uo a. m.a köznyelvi ó, göcseji üö a. m. köznyelvi ő, p. juo a. m. jó, füőz a. m. főz stb. Ismeretes hangmegfelelés ez is: árpádkori u a. m. mai o, árpádkori o a.m. mai a, p. az akkori pur mai kiejtéssel por, az akkori nop ma nap stb. (l. Halotti Beszéd) cimü cikket). Fontosak a mi nyelvészetünkben a magyar s a többi ugor nyelvek közti hangmegfelelések: ezek közül legfontosabbak a következők. A többi ugor nyelvek szókezdő p-jének a mai nyelvünkben f felel meg, p. fog (dens) a. m.a vogul punk, féreg a. m. vogul perik, fél (dimidium) a. m. cseremisz pele. A mélyhangu szók elején az eredeti k hang h hanggá lett s ujabban h-vá, p. halni, a Halotti Beszédben még cholsz a. m. finn kuole, hal a. m. finn kala. Egyéb ugor-eredetü szavainkban a szókezdő h mindig s-féle hangnak felel meg, p. hur a. m. cseremiszsolo, hüvely a. m. vogul sipel,. Az ugor mb, ng, nd, meg az lm-nek pedig puszta m; p. ad a. m. eszt anda, szem a.m. finn silmä. Viszont az egyszerü m magánhangzók közt v-re változott. név a. m. finn nimi stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon