Hangnemek jellege

az a vonzóerő, melyet a különböző hangnemek a különböző természetü, véralkatu, kedélyü zeneköltőkre gyakorolnak műveik szerzésénél. Tény, hogy a zeneköltők - egyéniségük szerint - nem egyformán vonzódnak minden hangnemhez. Némelyek a kevés, mások a sok #-es v. b-és hangnemekhez vonzódnak. Az is tény, hogy bizonyos lelkiállapot, hangulat, vagy költői kép inkább tapad az egyik mint a másik hangnemhez. Hogy a borongós, nyomott hangulat, a gyás nem igen keresi fel a dur hangnemeket, az bizonyos: sem a pajzán jókedv s a gondtalan derü a moll hangnemeket. Akadtak olyan tulzó idealisták is, kik a hangnemeket szinek szerint osztályozták, de az ilyen extravaganciák minden komoly alapot nélkülöztek. A H. tehát abszolut értelemben meg nem határozható, mert kivül esik a fizikai biztos alap határán. De hogy lélektanilag indokolható s vonzerejük elvitázhatatlan, az kétséget nem szenved.

Forrás: Pallas Nagylexikon