Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
hangszerelé... instrumenta...
hangszerelé... orchestrati...
hangszerelé... scoring

Magyar Magyar Német Német
Hangszerelé... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Hangszerelés

(lat. Instrumentatio), a zenemüvészet technikai részének az az ága, mely a használatban levő összes hangszerek felhasználásával fejezi ki a zenegondolatokat, kisebb-nagyobb műformákra támaszkodva. A H., mint önálló tudomány, egészen a mult század derekáig ugyszólván csak gyermekéveit élte. Fokozatos felizmosodása főleg Händellel és Bach Sebestyénnel kezdődött, kiknek nyomán indulva Haydn, Mozart, s főleg Beethoven már a mult század végén s e század elején meglepő magasságra emelték. A hangszerelőnek (mindig magasabb szinvonalt értve) nemcsak perfekt harmonikusnak s kontrapunktistának is kell lennie, hanem minden használatban levő hang szerkezetét, beosztását, zöngeterjelmét, irásmódját, sajátságát, hangszintjét s technikai képességeit is ismernie kell. A H. is többféle ágra oszlik, mint a zenetudomány minden más része, mert kis, vagy teljes szinházi, katonai v. népzenekarra irni vagy valamit hangszerelni, különböző eljárást igényel. Ugyszintén, ha a teljes zenekar csak bizonyos csoportjával szemben történik a hangszerelés, p. tisztán vonós, v. tisztán fa- vagy rézfuvóhangszerekre. Az is más hangszerelési eljárást kiván, ha valamely önálló énekművet (kantátét, oratóriumot stb.) zenekari kisérettel akarunk ellátni. Mind e mohózatokat, részletesen a H.-ről szóló elméleti s gyakorlati tudományos művek tárgyalják.

A régibb és az ujabbkori H. közt lényeges a különbség, nemcsak az által, hogy a régibb zenekarok (még Mozart, Beethoven korát sem véve ki) több oly hangszert még nem használták, melyek nélkül egy mai zenekar már nem is képzelhető, hanem főleg azért, mert a hangszerelés anyagául szolgált formák, eszmék egészen különböztek azüktól, melyek ujabb időben a zeneköltők ezsmekörét betöltik. A formák minden irányban nagy mértékben tágultak. A régi szonáta- és szimfonikus formák helyét mások foglalták el; a programm-zene minden téren diadalmas hódításokat tett, a szinadi drámai zene más irányelveket fogadott el; a hangfestés természetes jogába lépett, a minden hangszeren való perfekt virtuozitás egészen uj hangszerelési kombinációkra jogosították a zeneirókat s mindehhez még a nemzeti aspirációknak a zene terén való érvényesülése is uj meg uj elemeket dobott a hangszerelés művészetébe. Természetes tehát, hogy mind e körülmények gyökeres változásokon vitték keresztül a régibb - csak korlátolt határok közt mozgott - hangszerelést, s azt fokozatosan oly ragyogó szinvonalra emelték manapságig, mely a zeneművészet legfényesebb diadalát képezi. A H. művészetének épp ugy megvan a technikai, mint etikai része. Az előbbit tanulmány utján el lehet sajátítani, kevésbé az etikai részt, mert ez épp olyan velünk született egyéni tulajdonság, mint minden más előnyös szellemi vagy testi tulajdonság. A H. művészetének a leghatalmasabb reformáló lökést Berlioz Hektor (l.o.) adta a 30-as évek elején. A legnagyobb hangszerelők aztán mindannyian az ő nyomán indultak s ma is az ő ujításai, invenciói s szinkeverései normativumai az irányadók, s e tekintetben még ma is ő a legnagyobb tekintély, valamint világhirü: Traité d"instrumentation cimü s legelőször 1844. Párisban megjelent epochális művénél még manapság sem produkált kimerítőbbet s tökéletesebbet a zeneirodalomban. e munka már minden művelt nyelven közkézen forog (a magyar irodalom, fájdalom, még nélkülözi) s ugyszólván evangeliomát képezi a hangszerelésnek. A hangszerelés művészetének Berlioz után legnagyobb mesterei voltak: Wagner Rikárd és Liszt Ferenc, kik az egész uj zeneiskolának legkimagaslóbb triászát is képviselik.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is