Hangtan
A természettudománynak az az ága, mely a hang fizikai
keletkezésének az elméletével foglalkozik (l. Hang). Amit a hangtanból minden
művelt zenésznek tudni kell, az csak a művészet gyakorlati részére
vonatkozhatik. Ilyen tudnivaló a H.-ból az, hogy mi okozza a konzonáns és
disszonáns hangközök, s harmoniák közti ellentétességet. Mi a hangkeletkezésnek
fizikai oka? Ismernie kell a temperált hangolás elméletét, mely nélkül
gyakorlati használatra szolgáló hangszer - a mi zenerendszerünk szerint - nem
képzelhető. Továbbá tájékozva kell lennie a zeneelőadásokra szánt helyiségek
építkezési viszonyairól, valamint a különböző hangszerek szerkezeti
kellékeiről. Minderre nézve legkimerítőbb tájékoztatást és alapos utmutatást
nyujt Helmholtz német természettudós epokális munkája az emberi öt érzékről,
melynek a halló érzékre vonatkozó része mindenre részletesen kiterjed, ami a
zenei hangok s zenerendszerek fizikai magyarázata s megértésére is vonatkozik.
H. a nyelvtudományban a. m. fonetika (hangfiziologia) vagyis
a nyelvbeli hangok képzéséről és akusztikai hatásairól szóló tan (l. Hangok). A
régi görög grammatikusok a H.-ra kevesebb gondot fordítottak, mint a szó- és
mondattanra, s a hangoknak csak legfelötlőbb tulajdonságait állapították meg.
ellenben a régi indiai nyelvtanosok bámulatos pontossággal elemezték a
szanszkrit nyelv hangjait s hangváltozásait. Európában csak a legujabb korban
fogtak a H.-nak valóbantudományos műveléséhez, részben a szaszkrit nyelvtani
irodalomtól ösztönözve.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|