Hangutánzás

(görög-latin műszóval onomatopoea), a szóalkotásnak az a módja, mely az illető természeti hangot iparkodik utánozni, p. bőg, nyávog, kukorékol, kakuk, pittypalatty. A hangutánzásnak nagy szerepe van a szók keletkezésében, de tulozták fontosságát azok, akik a nyelv eredetét mindenestül a H.-ban keresték.

Forrás: Pallas Nagylexikon