v. koncert (ol. concerto). Manapság már mindenféle
zeneelőadást, melynél egy vagy több zenész, énekes, sőt egész zene vagy énekkar
működik közre, H.-nek neveznek. Ily értelemben van solo-H., hol bizonyos
hangszeren a játszó egymaga mutatja be virtuozitását. Továbbá van nagy
zenekari, énekkari, kamara-zenei, katona-zenei, szinházi s mindenféle
kombinációju H. Cigánybandáink is H.-nek nevezik zeneelőadásaikat. ily
előadásoktól elütőleg koncertnek, versenyműnek nevezik az olyan speciálisan
valamely hangszerre (zongora, orgona, hegedü, cello, fuvola stb.) irt
zeneműveket, melyekben egy virtuóz legmagasabb képességeit bemutathatja, a
zeneiró pedig alkotó tehetségét emelheti érvényre. Az ily művek már régibb
eredetüek s folyton szaporodván s forma és tartalomban gazdagodván, ma már
egyik legbecsesebb részét képezik az általános zeneirodalomnak. A versenyművek
mind a klasszikus szonáta műformában vannak irva, habár az ujabb zeneirány e
tekintetben is nagy reformokat hozott forgalomba. Az ily koncert-daraboknak
érdekes részeti képezik az u.n. virtuózkadenciák, melyekben az egész mű
főmotivumai egy egésszé vannak tömörítve s a játszónak bő alkalmat
szolgáltatnak technikai képzettségének ragyogtatására. Olyan koncert-művek is
vannak, melykenél nemcsak egy, de valóságal több játszó is versenyzik
egymással. A XVII. sz. végén Torelli kezdett ily műveket irni concerto da
camera cimen s a XVIII. sz. elején aztán a hegedüvirtuozitás egyik
megalapítója, Corelli lépett a nyomába, kibővítvén a formát és tartalmat
Koncert-irodalom tekintetében leggazdagabb a zongora és hegedü-hangszerré. A
zene legnagyobb géniuszai öntötték e virtuózi műformába alkotó erejük javát
Bach Sebestyéntől kezdve egészen napjainkig. Mozart, Beethoven, Weber,
Paganini, Mendelssohn, Spohr, Hummel, Field, Moscheles, Chopin, Cshumann,
Liszt, Joachim, Viextemps, Bruch, Goldmarck, Brahms s még számtalan más
nagyságok zongora- és hegedü-koncertjeikkel elévülhetetlen alkotásokat hagytak
hátra. Már Bach és Händel átvitték a koncert-formát az orogonára is, s e
részben utánuk szintén gazdag irodalom fejlődött ki. Kiváltképpen kiválnak az
ujabb időben: Mendelssohn és Liszt orgona-koncertjei. Ily versenyművekkel majd
minden életképes hangszer rendelkezik nagy számban, főleg a gordonka, fuvola,
klarinét, hárfa, sőt még a kevésbé hangversenyképes hangszerek is, mint a z
oboa, vadászkürt, fagót, szárnytrombita stb. Az ily versenyművek rendesen
zenekisérettel vannak ellátva s ugyszólván szimfonikus stilusban tartva.
Legrégibb keletüek az egyházi hangversenyek, melyek már a XVII. sz. elején nagy
divatban voltak s melyeknél az énekesek csakugyan versenyeztek is egymással.
Szolo-énekversenyművek ritkábban fordulnak elő. Ujabb időben nagy divatba
jöttek az u. n. monstre-H.-ek, melyek állandó hazája Anglia és É.-Amerika.
Tiz-tizenöt ezer zenész és énekes is működik ezeken közre, a legnagyobb
oratóriumokat, kantátékat adva elő. A minden országban már divatba jött
dalünnepélyek és versenyek is nagy kontingenst szolgáltatnak a hangversenyek
statisztikájához, ugyszintén a mindenféle kultivált nagyszabásu filharmoniai
hangversenyek.
Forrás: Pallas Nagylexikon