Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Hangyák... ----

Magyar Magyar Német Német
Hangyák... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Hangyák

(Formicidae Latr.), a hártyásszárnyuak rendjébe, a fulánkosok csoportjába tartozó rovarcsalád. Testök nyulánk, rágóik hatalmasak és erősen kiállók, csápjaik térdeltek, potrohuk kocsányos, azaz első vagy első két potrohgyürü megkeskenyedve köti össze az aránylag keskeny tort a gömbalaku potrohhal. Többnyire társaságban, államokban élnek. Vannak hullékony szárnyu himek, nőstények, szárnyatlan dolgozók, amelyek ismét lehetnek kisfejü igazi dolgozók és nagyfejü védő egyének, honvédek, azaz katonák. Csak egyesek élnek magánosan, amelyek alkalmasint mint vendégek találhatók más fajok közt. Nagy és sokszor művészi lakást, u. n. hangyabolyt építenek a korhadó fákban, földben v. kövek alatt. Tavasszal e lakásokban csak pár nőstényt és dolgozót, továbbá egynéhány selyemszerü burokba takart bábot, u. n. hangyatojást, lárvákat és petéket találhatni, melyknek a száma azután folyton szaporodoik. Későbben - meleg, száraz nyári napon - az uj nemzedék egy része a bolyt elhagyva, nászrepülésre indul. A nászut befejezése után a himek elhullanak, a nőstények pedig elveszítik szárnyaikat. Egyik részüket a rovarevő madarak elkapkodják és csak kevés nőstény ér vissza, többnyire a dolgozók által becipelve a lakásba, ahol azután külön e célra készített kamrákba lerakják a szabad szemmel alig látható petéiket. A petékből csakhamar kikelnek a lábatlan kukacok (14 nap), melyket a dolgozók ápolnak, védelmeznek és éldes nedvekkel táplálnak. Majd selyemszerü tokkal veszik körül és bebábozzák magukat. Ezen bábokat - melyket a nép hibásan hangyatojásnak nevez és különböző éneklő madarak és halak etetésére használ - a dolgozók teljes odaadással őrzik, veszélykor rágóik közé fogva biztos helyre cipelik, száraz meleg napkor gyakran még a napos helyre is kiteszik; hüvös és esős időben pedig ismét elrejtik. A bábból azután nemsokára kikél az ivarérett állat. A hangya tehát tökéletesen átalakuló rovar.

A H. növényi, nevezetesen cukortartalmu részekkel és állati anyagokkal táplálkoznak. Különösen az édességet szeretik. E célból gyakran levéltetveket vagy más rovarokat mint «házi állatot» tartanak lakásaikban, melyeket azután becéznek is, csakhogy tőlük édes nedvet nyerhessenek. Télre a nem gyüjtők téli álomba merülnek. A rothadó állati és növényi maradékok elpusztítása által némi hasznot is hajtanak; a különböző faművek megrágása és az éléstárakban való tartózkodásuk által kártékonyak és alkalmatlanok is lehetnek. Védelmükre állkapcsikat használják, melyek által ejtett friss sebbe azután csipős nedvet, hangyasavat fecskendeznek. Ilyenkor testüket meggörbítik és a potroh végét a sebre dörzsölik. Fulánkjuk elkorcsosodott. Régente belőlük hangyasavat állítottak elő. E tulajdonságuknál fogva mollruhába kötve és meleg vizbe téve bőrizgató fürdőviz készítésére használhatók.

A H. egyike a legmagasabb szellemi képességgel megáldott állatoknak, amit különben a hatalmasan kifejlődött idegrendszerüknek is világosan elárul Különösen a garatfeletti ducpár - mely helyzetre nézve a gerincesek agyának felel meg - hatalmas nagy, sőt még tekervényekkel is el van látva. Magas értelmü tulajdonságaikat életmódjuk, magaviseletük is világosan elárulja. Emellett rendkivül bátrak is. Harcias természetük általában ismertes. Hogy mily bátorsággal és halálmegvetéssel védi kis otthonát, azt mindenki tudja, aki a gyepre leheveredve véletlenül hangyafészekre telepedett. A rovaroknak, hernyóknak, gilisztáknak, stb. valóságos rémei akkor, ha otthonukban háborgatni merik. Némely fajok, az u. n. rabló-H. más fajok bábjait is ellopkodják, felnevelik és a kifejlődött ivadékot mint rabszolgákat tartják s különféle munkára kényszerítik. Mintegy 1200 faja ismeretes, melyek az egész földön, de különösen a forró égöv alatt vannak elterjedve. Hazánkban mintegy 100 faj ismeretes, melyket Frivaldszky J. a magyar orvosok és természetvizsgálók XIII. nagygyülésének munkálataiban (1869) állított össze. Felosztatnak a) igazi H.-ra (formica), melyek egytagu potrohkocsánynal és elsatnyult fulánkkal vannak elátva; a vörös H. (Formica rufa L:) a nagy H. (F. herculeana L:) szurokfekete b) Ponerákra, melyeknek szintén egytagu kocsányuk, de jól kifejlődött fulánkjuk van (Ponera contracta L:) c) Myrmca-félék, 2 tagu kocsánnyal és jól kifejlődött fulánkkal, (Myrmica rubra fabr. és d) Atta-félékre, egy-két tagu kocsánnyal és fulánkkal, p. a délamerikai Atta cephalotes. V. ö. André, Species des Hymenopteres Beaure (II. 1880); Mac. Cook, über die ackerbautreibende Ameise (Myrmica molificans); Marschall D., Leben und Teriben der Ameisen (Lipcse 1889); Büchner, Aus dem Geistesleben der Thiere (Berlin 1877); Lubbock, Bienen und Wespen. Beobachtungen über die Lebensweise der geselligen Hymenopteren (Lipcse 1883).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is