Hangyalesők

(állat), Myrmecoleonidae a recésszárnyuak rendjébe, a platypterák csoportjába tartozó rovarcsalád. Csápjaik sokizesek, végükön megvastagodottak: szárnyaik átlátszók, hosszuak és finom recézettek. Potrohuk vékony és hosszu. Nevezetes álcáik életmódja: alig van rovar, mely oly jól értené a vadászó verem készítését és abban a zsákmány megejtését. Az álca ugyanis homokba, vagy laza földbe többnyire éjjel, mikor teljesen háboríttatlanul érzi magát, tölcséralaku vermet készít, melynek alján ő maga huzódik meg. Amint egy rovar, p. egy hangya arra menve a verembe esik, vagy a verem oldalán tartózkodva a fenékre lehulló homok által figyelmessé lesz, az álca azonnal alulról homokesőt szót fejével oly erősen, hogy az áldozatot a fenékre sodorja, és azután izmos, nagy állkapcsival megragadja és lehuzza a homokba. Az álca erős szivó állkapcsokkal van felfegyverezve, rövid lábai vannak és rák módjára hátrafelé mozog. Kizárólag nem táplálkozik hangyákkal, hanem legkülönfélébb rovarokkal. Az áldozat testét nem rágja meg. hanem állkapcsaival nedvét kiszopogatja és azután a hullát a veremből fejével kidobja. Ősz felé az álca mélyebbre furja magát a földbe és a telet megdermedve tölti. A második évben bőven táplálkozva ismét vedlik és másodszor is áttelel. Csak a harmadik év tavaszán alakul át bábbá. A bebábozás előtt az alfelénél lévő szemölcsökből ragadós nedvet bocsát ki, mely finom fonallá szilárdul és mellyel homokból és porszemekből gubót készít magának és ebben alakul át bábbá. A bábból egy-két hónap mulva buvik ki az ivarérett állat. A H. fajok álcái életmódjukban és testük alkotásában olyannyira eltérnek egymástól, hogy már ezekből is mindig biztosan lehet a fajt határozni. A H. a melegebb éghajlatot kedvelő rovarok, melyek nagyobb számban az életfeltételeiknek leginkább megfelelő homokos területeken élnek. Fajgazdaságuk az egyenlítő felé növekedik, ugy hogy p. északi Európában alig él 1-2 faj, Magyarországban már 10, a Földközi-tenger környékén pedig 33 faj található. Az egyes fajok a szárnyak erezetében, a csápoknak a testhez és a lábszárak végén levő két sarkantyunak a boka-izülékhez viszonyított hosszasága által különböztethetők egymástól meg. Egyike a legközönségesebb fajoknak a közönséges H. (Myrmeleon formicarius L.), Csápjai rövidek és mint a teste fekete-barna, a potroh gyürük szegélyei, valamint a lábak sárgák, szárnyai üvegtiszták, sárgásfehérek. Hossza 28 mm., a kiterjesztett szárnyak 87 mm. szélesek. - Acanthaelisis Ramb, Megistopus Ramb, Creagris Hag., Formicaleo Leach., Myrmecaelurus Cost., Dendroleon Brauer stb. nemek. V. ö. Biró Lajos. A Magyarországi hangyaleső fajok (Rovartani Lapok 1885. évf.).

Forrás: Pallas Nagylexikon