Hangyanövények
Hangyakedvelő v. hangyalakta növények (Plantae
myrmecophilae) elnevezéssel olyanokat szoktak egybefoglalni, amelyeknek
alkalmas rejtekeiben hangyák szállást és élelmet találván, mintegy
kölcsönszolgálatképen a levélmetsző hangyákkal (p. az amerikai Atta) v. más
növényroncsoló állatkákkal szembeszállva, a károsítást akadályozzák meg. Az
ilyen jövevényt reáfröccsentett savukkal iparkodnak visszarettenteni: v. ha
nagyon is törekedik, marásukkal leteperni. Hogy bizonyos növényfajok határozott
faju hangyák fordulnak meg, azt a forró égöv régibb látogatói, mint Ray, Jaquin
és Rumphius vették észre, de helytelenül magyarázzák. Utóbbi p. a rubiaceákhoz
tartozó ambrinoi hydnophytum és myrmecodia hangyalakta gumiról azt hitte, hogy
hangyazsombékból keletkeztek. Az életközösség (l.o.) ilyen eseteiben Belt
Nicaraguában és Delphino Braziliában, 1874. egymástól függetlenül észleltek.
Közlésök általános figyelmet keltett, ugy hogy ezt a tüneményt azóta Beccari,
Huth, Treub, Göbel, Müller Fr., Schumann, kivált Schimper behatóan vizsgálták.
Az utóbbi 1883. Nyugatindiában, 1886. pedig Braziliában járván, a H.
szervezettét a helysznén tanulmányozta. A hangyalátogatás hasznűt különben a
khinaiak régóta ismerik és narancsfaültetvényeikbe a zsombékot tudatosan
helyezik szét. Hogy a hangyák betolakodása a növény sejtközeibe a körülfekvő
szövetek kitérő átidomítását okozza, azt egyes tudós «alkalmazkodás»-nak
ekinti. Ily esetet Müller és Scimper a Cecropia adenopus szárán figyeltek meg.
Bütykös szárának ama helyén, amely a levél eredeti fekvésétől horpadt, sőt
vékonhéju.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|