Hanka
Venceszláv, cseh régész és nelvtudományi iró, szül.
Horsenyoveszben 1791 jun 10., megh. Prágában 1861 jan. 12. Könnigrätzben,
Prágában és Bécsben tanult és irodalomra dta magát. 1818 óta a prágai cseh
muzeum könyvtárnoka volt s egyuttal az egyetemen a szláv nyelveket tanította.
Első irodalmi kisérletei dalok voltak (Pisnebreve 1815); azután szerb
népdalokat fordított (1817), majd Geszner Idylljeit 81819) és az Igor-éneket
(1821) stb. De főképen a seh filologia és régészet terén szerzett érdemeket
Munkái felébresztették a csehekben a hazájuk multja és régi irodalma iránti
érdeklődést. H., aki a legtöbb szláv nyelvet ismerte és összeköttetésben állt a
legöbb szláv tudóssal, erős támogatója volt a panszlavizmusnak. Kiadványai közt
azonban vannak kétségtelen hamisítványok, melyek egyszerüen tőle eredtek s
nevét az tóbbi időkben rosszhirüvé tették. 1817- 26. a Starobylá skladanie öt
kötetét, melyben régi nyelvemlékeket tett közzé. 1819-ben pedig az általa
felfedezett Königinhofi töredéket (l.o.) 1833. egy szótárgyüjteményt adott ki,
köztük a Mater Verborum hamisitott glosszáit, továbbá a Reimsi evangeliomot, a
Dalimil-krónikát, az ó-cseh Nikodemus-evangeliumot sa hamisitott grünebergi
kéziratot, végül több szláv nyelvtant. stb.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|