Hankel

1. Hermann, német matematikus, H. Vilmos fia, szül. Halleban 1839 febr. 14., megh. Tübingában 1873 aug. 29. Riemann, Möbius és Scheibner vezetése alatt matematikát tanult és 1863 Lipcsében habilitálta magát. 1867. rendkivüli tanár lett, mégy ugyanazon évben Erlangenba rendes tanárrá nevezték ki. 1869. pedig Tübingába. Sok munkája közül csak a következőket említjük: Zur allgemeinen Theorie der Bewegung der Flüssigkeiten (pályamunka, 1861); Vorlesungen über die komplexen Zahlen und ihre Funktionen (Lipcse 1867, bevégezetlen); Zur geschichte der Mathematik im Altertum und Mittelalter (u. o. 1874), Vorlesungen über die Elemenete der projektivischen Geometrie (u. o. 1875); utóbbi kettő hagyatékából V. ö. éeltrajzával W. v. Zahn, Mathematische Annalen. 7. köt.

2. H. Vilmos Gottlieb, német fizikus, született Ermslebenben 1814 máj. 17. Természettudományi tanulmányait Halleban végezte. 1835. a Frankeféle alapítvány reáliskoláján a fizikai tanszék asszisztense, 1836. pedig a természetudományok tanára lett. 1840. mint a fizika és a kémia magántanára habilitálta magát Lipcsében. 1847. rendkivüli, 1849 pedig a fizika endes tanára lett. H. tanulmányozta a hőelektromos kristályokat és a fémek és ásványok közt létrejövő hőelektromos áramok magatartását, ezenkivül a kisütési áram mágneses hatásait és a fémek elektromos feszültségét egymás között és av izhez. Több eszközt és módszert talált fel az atmoszferikus elektromosság mérésére. H az elektromosság uj elméletét is adta. E szerint az elektricitást, mint az éter köralaku hullámzását fogta fel a testek molekuláinak hozzájárulásával, s ugy találta, hogy a pozitiv és negativ elektromosság különbsége csupán irány módosulatában áll. H. végezte Arago munkáinak német kiadását (Lipcse 1854-60, 16 kötet). Saját műve: Elektrische Untersuchungen (Lipcse 1856-83, 17 értekezés).

Forrás: Pallas Nagylexikon