Hankó
Vilmos, kémikus, szül. Parajdon (Udvarhely vármegye). 1854
márc. 2. Középiskolai tanulmányait Budapesten, Lőcsén és Kolozsvárott, a
főiskolaiakat Kolozsvárott végezte. Mint középisklai tanár 1877. kezdte meg
működését a dévai állami reáliskolában. 1879. meglátogatta Németország és
Ausztria nevezetsebb kémiai laboratóriumait; 1885. a Budapesti II. ker. állami
főreáliskolához helyezték át, ahol ma is működik. 1894. a m. tud. akadémiának
levelező tagjává választották. Sok számottevő értekezését és több könyvet irt;
legfontosabb értekezései: Xantogénsavsók száraz lepárlási termékei (1877); A
karbonilszulfid és merkaptan képződése az etildiszulfoszénsavsók száraz lepárlásánál
(Math. és Term. Értesitő 1884); A propil, butil és amil-diszulfoszénsavas
kalium (Vegyt. Lapok 1884), Az allil-diszulfo-szénsavas káliumról (Math. és
Term. Értes. 1885); A szénszufid behatása a káliumbenzilátra és a fenolkáliumra
(Math. és Term. Értesítő 1887); A karbolsav megvörösödése (2 értekezés 1887 és
1888). Számos ásványvizet és ásványt analizált. Könyvei leginkább
balneologiaiak, továbbá tanügyi s népszerü természettudományi műveket irt,
ugyszintén kisebb tankönyveket.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|