Hankó

Vilmos, kémikus, szül. Parajdon (Udvarhely vármegye). 1854 márc. 2. Középiskolai tanulmányait Budapesten, Lőcsén és Kolozsvárott, a főiskolaiakat Kolozsvárott végezte. Mint középisklai tanár 1877. kezdte meg működését a dévai állami reáliskolában. 1879. meglátogatta Németország és Ausztria nevezetsebb kémiai laboratóriumait; 1885. a Budapesti II. ker. állami főreáliskolához helyezték át, ahol ma is működik. 1894. a m. tud. akadémiának levelező tagjává választották. Sok számottevő értekezését és több könyvet irt; legfontosabb értekezései: Xantogénsavsók száraz lepárlási termékei (1877); A karbonilszulfid és merkaptan képződése az etildiszulfoszénsavsók száraz lepárlásánál (Math. és Term. Értesitő 1884); A propil, butil és amil-diszulfoszénsavas kalium (Vegyt. Lapok 1884), Az allil-diszulfo-szénsavas káliumról (Math. és Term. Értes. 1885); A szénszufid behatása a káliumbenzilátra és a fenolkáliumra (Math. és Term. Értesítő 1887); A karbolsav megvörösödése (2 értekezés 1887 és 1888). Számos ásványvizet és ásványt analizált. Könyvei leginkább balneologiaiak, továbbá tanügyi s népszerü természettudományi műveket irt, ugyszintén kisebb tankönyveket.

Forrás: Pallas Nagylexikon