Hanswurst

(Hans Wurst), a régi német szinház állandó komikus alakja, melynek szerepe renszerint az illető szinész rögtönző tehetségére volt bízva. A H. neve első izben Brant Sebestyén Narrenmschiff c. szatirikus tanító költeményének egy alnémet átdolgozásában (1519) található: Hans Wurts (Brant művében: Hans Mist); aztán Luthernél: Vermahnung an die Geistlichen (1530) és Wider hans Worst (1541., a braunschweigwolffenbütteli herceg ellen). Sokkal nagyobb szerepe van a szinműben, melynek legrégibb tipikus alakja. Annyira közkedveltségü volt, idővel bármely komoly vagy vig drámában juttattak neki szerepet, illetve helyet, mert szerepe ritkán volt kidolgozva, hanem rendszerint az előadó szinész ügyességétől függött, hogy mennyit és mit alart és tudott e szerepben tenni és mondani. Eredeti jelleme: a buta és mégis ravasz paraszt, a XV. és XVI. századi farsangi játékoknak egyik kedvelt alakja, mely már a misztériumokban is található s utóbb a bibliai tárgyu drámákból sem hiányzik. H. voltakép a falánk ripők, aki okos akar lenni, de mégis ostobaságokat beszél és tesz. Rokon alakok találkoznak más népeknél is s másutt is egy nemzeti ételről nyerik melléknevöket, mert keresztnevök mindenütt János; ilyenek a németalföldi Jan Pikelhäring, a francia Jean Potage, az angol John Pudding, a magyar Paprika Jancsi. H.-ra a XVI. század óta, az angol komédiások idejében, az angol Clown volt hatással, utóbb, főleg déli Németországban, az olasz Arlecchino is. Iszonyu durvasága és izléstelensége a XVII. sz.-ban éri el legmagasabb fokát és kihivja az erkölcsbirák és műveltebb emberek üldözését. A XVIII. sz.-ban Stranitzky József Antal bécsi szinész tesz 1708 óta kisérletet a H. alakjának művészibb szinvonalra emelésével: e művében: Olla potrida des durchtriebenen Fuchsmundi (Bécs 1722, uj kiadása 1885. V. ö. R. M. Werner, Der Wiener Hanswurst; Stranitzky und seine nachfolger, Bécs 1883). Utána (1720 óta) Prehauser Gottfried bécsi szinész volt a H. hires megszemélyesítője. E két kiváló művész oly népszerüvé tette H. alakját, hogy Bécsben bármely darabnak valamely többé-kevésbé komikus alakja helyébe a H. burleszk tipuszát tették. Bécsben Sonnenfels József föllépése vet véget H. szereplésének. Sonnenfels az uralkodó izléstelenséget első sorban a szinpadról akarja elüzni. De azért az osztrák fővárosból sem tünik el a H. egészen; mert a későbbi Kasperle, Larifari, Staberl, Lipperl, Thaddädl stb. nem egyebek, mint H. többé-kevésbé jellemző módosulásai. V. ö. Reuling, Die komische Figur in den wichtigsten deutschen Dramen bis zum Ende des XVII. Jahrhunderts (1890) és Schneegans H. Geschichte der grotesken Satire (1894).

Forrás: Pallas Nagylexikon