Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Hanza... ----

Magyar Magyar Német Német
Hanza... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Hanza

(Hanse), elavult német szó, mely eredetileg «csoportot», azután közös célra alakult társaságot, szövetkezetet (Gilde) jelentett. A szövetség tagjait hanz névvel jelöltétk. Mint kereskedelmi szövetség a H. és annak raktára a Hanshus legelőször angol oklevelekben fordul elő a XII. sz. első harmadában. «Mercatores hansati»-ról egy 1204. kelt francia oklevél emlékezik. Hanza-grófok, vagyis egy-egy hanzának elöljárói pedig már 1190. említtetnek Regensburgnál. A hansen igével, az uj tagok fölvételénél divatozó sajátságos eljárást jelölték (Köln 1259). A hanza szó a külfölddel való kereskedés jogát és az ezen jog után fizetendő adót is jelentette, amint ez Barbarossa Frigyesnek 1188. Lübeck városának adott szabadságleveléből is kitünik. H. alatt végül azt a járulékot is értették, melyet a társaság minden egyes tagja a közös pénztárba befizetni tartozott.

Hogy a német nagyvárosok u. n. hanzája vagy hanzaszövetsége (unio hanseatica) mely évben keletkezett, azt biztosan megállapítani nem lehet. Azonban tény, hogy a német kereskedők londoni szövetkezetének nyomai az 1000-ik évre vezethetők vissza. A kölni klereskedőknek szabadalmazott lerakodóhelye (az u. n. acéludvar, Stahlhof vagy Stapelhof) csirája volt a külföldön alakult hanzáknak. Kölnhöz első sorban a veszfáliai városok, de nemsokára Lübeck városa is satlakozott. A keleti-tengeri kereskedelemnek ezen emporiuma 1241. Hamburggal s nemsokára reá Rostock, Wismar, utóbb meg Stralsund és Greifswald városokkal lépett szövetségre. Ez időtájt keletkezett a szász városok szövetkezete is, melynek a XIV. sz. lején Lübeck meg Hamburg is tagjai lettek. Megemlítendők még a porosz városok kereskedelmi szövetkezései s összeköttetésük a vesztfáliai hanzákkal 1340 óta. Kereskedelmi érdekeiknek hathatósabb megvédésére a hanzák a XIV. sz. óta haderőt is tartottak, háborut viseltek és különösen É.-Európában ugy a külföld mint a belföld politikai viszonyaira döntő befolyással voltak.

A H. tagjai egyébiránt egymás ellen is folytattak gyakran háborut. A nyugoti városok, különösen Holland városai, féltékenykedtek és irigykedtek Lübeckre, mely ugyszólván zsarnokoskodott társai fölött. Az érdekeikben megrövidített hollandi kereskedők kiválván a H.-ból, XI. Erik dán királlyal szövetkezve, 1423. megtámadták Schonennél a H. hakóit, de vereséget szenvedtek és ekkor a győzedelmes H. a Keleti-tengerből kitiltá őket. Lübecknek s általában a H.-nak önző politikája s hatalma bénítólag hatott a többi, a szövetségesekhez nem tartozó városok kereskedelmére is, mi folytonos viszálykodásra szolgáltatott alkalmat. A XVI. sz.-ban végre kenyértörésre került a dolog. A döntő csapást Angolország mérte a H.-ra Angliának külkereskedelmét 1551-ig ugyszólván kizárólag a H. közvetítette. Erzsébet királynénak sikerült országát a H. nyomasztó igája alól felszabadítani s Angolország kereskedelmének és ezzel tengeri hatalmának alapját megvetni. Hamburg volt az első város, mely csupán a maga érdekeit tartva szem előtt, külön szerződést kötött Angliával s megengedte, hogy az u. n. adventurers (angol társaság) Hambrgban raktárt tarthasson; a birodalmi gyülés (1582) szept. 16. a lübeckiek sürgetésére, az angol «adventurers» kereskedését Németországban eltiltotta. (A császárnak erre vonatkozó rendelete azonban csak 1597. jelent meg.) Erzsébet királyné e kihivásra azzal felelt, hogy 1589. Tejóban 60 H.-hajót prédául ejtett; a császári rendelet megjelenésének hirére pedig a londoni «acél-udvart» bezáratta, és a H.-nak összes kiváltságait sommásan eltörölte. E halálos csapás óta a H. hatalma a XVII. sz. folyamán mind jobban hanyatlott s a hires szövetség terjedelmes hálózata elvégül sak 14 város törpe szövetségére olvadt össze. Némi befolyással azonban még továbra is dicsekedett; egyes országok (igy Spanyolország, később Franciaország, hogy Keleti-tengeren befolyásukat emeljék, most is keresték a H. és nevezetesen Lübecknek szövetségét. Lassanként mindazonáltal az utolsó tagok is majdnem mind elpártoltak a H.-tól s az egész szövetség az utolsó (1630) Lübeckben tartott gyülésen véglegesen föloszlott. Az egyes szövetséges városok hol az egyik, hol a másik fejedelemnél kerestek oltalmat; csupán Lübeck, Bréma és Hamburg őrizte meg függetlenségét. I. Napoleon 1810. a francia császársághoz csatolta e három kereskedelmi gócpontot is, melykre a szárazföldi zár keresztülvitelének érdekében szüksége volt. A bécsi kongresszus (184-15) azonban ujból lismerte e három H.-város függetlenségét: és ekkor a H. -szövetséget megujították; tényleg azonban csak a puszta nevet ujították meg. Magát a régi H.-t nem lehetett többé halottaiból feltámasztani.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is